A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 17. Simon István (Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum): 75 éves a Zsóry Gyógy- és Strandfürdő - 18. Sütheő László (ÉDUVIZIG): A Rába nagyobb árvizei és a folyó Sárvár alatti szakaszának ártérfejlesztése 1870–193.

Gyula szakaszmémök számításokat végez az árhullám tetőző értékének előrejelzése érdekében. Mércekapcsolatot szerkesztett a körmendi és a ragyogó szelvény között. Felfigyelt arra, hogy a Rába és Pinka árhulláma együtt vizsgálandó, s önmagában a szentgotthárdi adat nem lehet alapja az előrejelzésnek. Vizsgálta azt is, hogy a rendkívüli körmendi vízállás mellett, miért lett alacsonyabb a Sárvár alatti szakasz tetőzése, mint negyedszázaddal korábban. Jelentéséből kiderül, hogy számos híd átépült, s az ártéren erdőirtások is javították a lefolyási viszonyokat, ami fontos ismeretet ad a későbbi korok mérnökeinek az adatok értékelésében. Vizsgálatait „ összefoglalva árvédekezési szempontból a következők tartandók szem előtt:

1. A szentgotthárdi víz (312) kisebb volt az eddig észlelt max. vízszinnél, e szerint, ha a pornói max. víz (405) találkozik Körmenden a szentgotthárdi max. vízzel, a novemberinél nagyobb vizre számíthatunk.

2. AZ 1. szakaszon legfontosabb a körmendi vízállás ismerete, de fontos a pornói és a szentgotthárdi is, ha ezeket jókor megkaphatjuk.

3. Az I. szakaszon a körmendi 460 vízállásig árvédelmi teendő nincsen.

4. 460-480 ig az árvédelem készenlétbe helyezendő - de csak Sáfártól a Műgátig.

5. 480 vízállás a kritikus pont, melynél a víz további emelkedésével meglepetésre is kell számítani. - A 480 nál (körmendi)a grafikon két ágra szakad, ha körmenden a kulmináció időtartama rövid (1-2 órás), akkor a folytonosvonal áll elő, ha pedig tartós, akkor a szakgatott jelentkezik. - A rvédekezési intézkedésre tehát a kulmináció időtartamának az ismerete is igen fontos. ”

A hidrológiai értékeléseken túl számos teendője akadt a társulatnak. Az árvíz megrongálta a nicki gátat, melynek helyreállítása a következő évek jelentős és igen költséges feladata lett. A hatályos törvények nem rendelkeznek arról, hogy a károk helyreállítását meghaladó átépítés költségeit ki viselje, így nem csoda, hogy hosszú és parázs vita indul ennek kapcsán az érdekeltek között. Tény, hogy az átépítés várható költsége jelentősen meghaladta ez időben a társulat lehetőségeit.

Az árvizek hatására szervezettebbé válik a felkészülés is. A földművelésügyi miniszter 10001/1927 rendelete utasítja a társulatokat az árvédelmi előkészületek megtételére. Az árvédelmi felszerelés ez évben még nem felel meg ugyan az 1899. évi gátvédelmi szabályzatban foglaltaknak, de a költségvetés függvényében pótlásukat haladéktalanul megkezdik.

Ezek alapján nyugodtan rögzíthetik a társulati ülés jegyzőkönyvébe 1927. március 27-én: „Lényegtelen hiányok dacára árvédelmi készültségünk megnyugtató. ”