A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 17. Simon István (Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum): 75 éves a Zsóry Gyógy- és Strandfürdő - 18. Sütheő László (ÉDUVIZIG): A Rába nagyobb árvizei és a folyó Sárvár alatti szakaszának ártérfejlesztése 1870–193.
megerősítésén. A Rába mindenütt apad” Az apadás 14-ére tette lehetővé, hogy Árpásnál a mentett oldalról a vizet a mederbe visszavezessék. Ennek érdekében a töltéseket átvágták. Az árvíz tetőző értékei, mint az addig észlelt legmagasabb vízállások a későbbi tervek számára mértékadó szintekké váltak. Ezért számos utalást találunk ezekben e rendkívüli árvízre vonatkozóan. [8], [10], [14], [15] Az 1900. évi árvíz utáni munkálatok Mint minden rendkívüli árvíz, így ez is átértékelte az eddigi adatokat. Az árvízvédelem és a térség nagyobb biztonsággal történő mentesítése ismét elsődleges feladata lett a társulatnak. A károk - a rendelkezésre álló adatok alapján - leginkább a folyó bal partján keletkeztek. A terepviszonyok miatt az egész Répce-völgy és a Hanság veszélybe került. Nagyarányú töltésmagasítás kezdődött, melynek tervei 1905- re készültek el. „Az 1900.ik évi ánnz a Rába védtöltései mentén több szakaszon ... oly magasságra emelkedett, hogy azt már áthágással fenyegette, miért is a védtöltések mögött lévő ártér biztonsága okából a védtöltéseket emelni és erősíteni kell...elegendőnek mutatkozik, ha a védtöltések ezen árvíz fölött 0,6 méter magasságra...fognak kiépíttetni. ” [14] A feladat végrehajtása jelentős földmunkával járt, mert a magasítás a töltések keresztirányú méreteit is növelte. A magassági hiányokon túl a korábbi tervek egyik hiányossága is előtérbe került. 1885-95 között a Szapud-ér torkolatától Sárvárig a töltés „kiépítése mellőztetett, ami azért történt, mert szavahihető tanuk azt állították, hogy a Rába árvize a vasúti töltés és a Szapudér torkolata között lévő szakaszon végig húzódó magaslatot soha nem lépte át. ” [8] A történethez hozzátartozik, hogy ezen kívül nyomós érv volt az is, hogy a töltés elhagyása 96 000 koronával csökkentette a költségeket. Az áprilisi árvíz ezt a „ látszólag magas terepet áthágta s a Pereszteg és Kőris-völgy mentén lévő határok elárasztásával a Répczébe - ennek árvizét is szaporítván - talált lefolyást. ” [8] A társulati választmány a fentebb is megemlített rendkívüli közgyűlésen Rábabogyoszló, Alsó és Felső Paty, Rába Kövesd, Jákfa és Trestyénfa községek ártérbirtokosainak kérelme folytán határozatot hozott e terület bevédéséről. A töltésmagasítás és töltéshosszabbítás 1905-1910 között elkészült. A rendkívüli áradás rávilágított a Rába-vízrendszer kisebb folyóinak helyzetére is. A Répce, amely a Hanságon átfolyva a Rábcába torkollt, szintén jelentős területeket öntött el. Hagyományos szabályozási eszközökkel a lefolyást nem lehetett már javítani, ezért „a Répcze ánnze által okozni szokott rongálások megszüntetése végett 2 elhatároztatott, hogy a Répce ánnze 15 m kivételével egy árapasztó csatorna létesítésével a Kecskédi híd alatt lévő 25-26 kilométerek között a Rábába fog bevezettetni. ” [14] A vízi munkák elvégzésére a társulat 5452/1909 számon kapott alispáni engedélyokiratot. A csatorna 15 méter fenékszélességű, mindkét partján töltésekkel határolt, 100 m3/s víz elvezetésére szolgáló összetett mederrel készült. A korabeli térképeken Gróf Cziráky Béla csatorna elnevezéssel szerepel, adózva a társulat 1911-ben elhunyt elnöke emlékének.
