A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 17. Simon István (Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum): 75 éves a Zsóry Gyógy- és Strandfürdő - 18. Sütheő László (ÉDUVIZIG): A Rába nagyobb árvizei és a folyó Sárvár alatti szakaszának ártérfejlesztése 1870–193.
meghatározott ánnzszintekkel egybevetve, teljesen valószínűnek találtatott. ismerteti a módszert Bodoki Lajos királyi országos felügyelő [12] S melyik volt az a bizonyos „legmagasabb árvíz”? „Az 1833. évi mérések szerint a Rába legnagyobb víztömege 15585 c ’ = 492 m van jegyezve, ez annyival is inkább helyesnek vétethetik, mivel az 1873. évinél 0,2 m-rel alacsonyabb, 1876. évi nagy vízállás alkalmával megejtett s lap (egy szó törölve) kitüntetett consumtio mérések szerint a víztömeg 432,6 m találtatott. ”[3] Az így meghatározott szintet különböző megfontolások alapján módosították. Az építés során „a községeknél, malmoknál flxírozott legnagyobb vízszint...a malmok eltávolításával várható süllyedés miatt lejjebb szállíttatott. E fölött 1 méterrel magasabbra, a 657 szelvénytől a kiömlésig a Duna visszaduzzasztó hatása miatt 1,264 -re emelték. ” [3] Az árvízszintet tehát a korábbi legnagyobb árvizekről szóló adatok, feljegyzések alapján úgy határozták meg, hogy figyelembe vették - nagyon helyesen - a dunai árvizek visszaduzzasztását éppúgy, mint a tervezett beavatkozások hatását. A korona szélessége a talaj minőségétől és az árvíz tapasztalt időtartamához igazodva 3 és 4 méter között változott. 1895. A mű elkészült, s a következő évben a miniszter a társulat autonómiáját visszaállította. A XIX. sz. végének árvizei Részletes feljegyzések a Rába árvizeiről 1875-től állnak rendelkezésre. Az elöntések rendkívül gyakoriak voltak. 1875-76-ban összesen 3 olyan árhullám volt, amely Árpás térségében kiöntött. A károkat is felmérő, részletes leírások állnak rendelkezésre 1877 - 88 között [9], Ez alapján látható, hogy a legnagyobb elöntéseket az 1873. évi árhullám okozta. A Rába mentén összesen 140 férfit, 379 nőt és 609 gyermeket kellett kitelepíteni. Az adatok tanúsága szerint 1098 ember tért vissza otthonába az árvíz elvonulása után. Részletes kimutatások maradtak fenn az adományokról is. Elsősorban élelmiszert adományoztak a rászorulóknak. Az árvíz nem csak közvetlen veszéllyel járt, hanem a kutak elöntése révén fertőzések terjesztőjévé válhatott. Nem csoda tehát, ha pontos kimutatások szólnak arról is, hogy hány kutat öntött el a víz (1883-ban 177 db), mennyit kellett kitisztítani (1883-ban 175 db). A fertőzésveszély miatt számon tartották azt is, hogy az áradást követő fél évben hányán betegedtek meg (1883-ban 15 házban 35 fő). Részletesebb vízrajzi jellegű leírás maradt fenn az 1888. évi árvízről [9]: „Sáfárnál az ár 4 napig tartott. Márczius 19-én lépte át a partokat 3,54 m vízállás mellett, márczius 21-én érte el tetőpontját (4,47 m magasságban) és márczius 23-án már ismét rendes mederben folyt. ” Természetesen nem csak a károkról készült feljegyzések tanúskodnak az árvizekről. Az első vízmércét Győrött 1873-ban állították fel, majd ezt követően 1875-ben
