A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 7. Horváth István (Duna Múzeum): Új elem a tájban - gátrendőrség a dualizmuskori Magyarországon - 8. Kajcsa Zsuzsa (KDV-VIZIG): A síkvidéki vízrendezés 60 éve
2 legfontosabb iránymutatása az volt, hogy az alapkutatások területén nagyobb mértékben kell átvenni és alkalmazni a külföldi eredményeket, s a külföldi kutatóintézetekkel együttműködve közös kutatásokat kell végrehajtani. A másik fontos rendelkezése pedig úgy hangzott, hogy a vízgazdálkodás fejlesztését olyan „B” szintű célkitűzések alapján kellett ezután végezni, amelyek nemcsak optimálisak és konkrétak voltak, de tartalmazták a kutatási eredmény népgazdasági hasznosításának tervét is. így lehetett biztosítani a kutatás nagyobb hatékonyságát. A nagyobb hatékonyságra szükség is volt, mert a vízügyi ágazat feladatai nagyságrendileg emelkedtek a korábbiakhoz képest. A fejlődés dinamikájára jellemző, hogy amíg 1966-1970 között az ágazati kutatás-fejlesztési feladatokra fordított összeg 2,5-szeresére nőtt és elérte az egész vízgazdálkodási beruházás 1,5%-át5, az 1970-1975 közötti időszakra már az összes vízgazdálkodási beruházás mintegy 2,5%-át tette ki. Igaz később lassulás következett be, mert az 1975-1980 közötti időszakban a százalékos arányszám csak 1,8% volt, de azért ez is jelentősnek volt mondható. A VITUKI történetének harmadik szakaszába 1976-ban lépett, amikor is az új kihívásoknak megfelelően a kutatóintézetet átalakították6 és az új szervezeti forma lehetővé tette a környezetvédelem és a műszaki fejlesztés, új, komplex, interdiszciplináris feladatainak beleintegrálását a mindennapi feladatokba. Az átalakítás ezt több változtatás révén érte el:- összhangot teremtett a más hasonló feladatot ellátó vízügyi intézetek szervezeti egységei (Vízgazdálkodási Intézet, Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda) és a VITUKI feladatai között és így az átfedéseket, illetve a párhuzamos kutatásokat megszüntette;- elhatárolta az egyes kutatási egységek feladatait, de úgy hogy a tudományterületek határain túl mégis egységet alkossanak (hidrológia, hidraulika, hidrokémia, hidrobiológia);- törekedett arra, hogy a széles körű feladatokat a VITUKI a lehető legegyszerűbb szervezeti formában lássa el. A szervezetfejlesztés legfontosabb hatásaként egyre inkább átfogó, többéves kutatási-, műszaki fejlesztési feladatok kerültek előtérbe és az így rendelkezésre álló eredményeket a gyakorlati szakemberek azonnal átültették a gyakorlatba. Az új szervezeti rend arra szorította ez utóbbiakat, hogy ebben érdekeltek is legyenek. A fenti alapgondolatok jegyében született meg 1976-ban a Tudománypolitikai Bizottság 1/1976. számú határozata a „kutató-fejlesztő munkát végző tudományos dolgozók egységes követelményrendszeréről és annak alkalmazásáról”7. Részben a VITUKI munkatársai által elért nemzetközi szinten is elismert eredmények folyományaként, de ugyanakkor az MSZMP ún. „Tudománypolitikai irányelvei” (1969) ösztönzésére is mind élőbbé kezdtek válni a kutatóintézet nemzetközi kapcsolatai. A nemzetközi elismerésre egy példa a VITUKI Szemle 1981. évi 10. számában „Az eredmény nemzetközi elismerése” című cikk8 tudósítása, ami dr. Stelczer Károly főigazgatónak a görgetett hordalék vizsgálatáról szóló könyve angol nyelvű amerikai megjelenéséről tudósít. Ugyanakkor dr. Stelczer Károly, a kutatóintézet főigazgatója, a VITUKI 30 éves fennállására emlékező írásában9 a nemzetközi kapcsolatokról szó szerint így tudósít: „A VITUKI az elmúlt három évtized folyamán 12 ország 31 intézetével alakított ki gyümölcsöző együttműködést. Jelentős a részvételünk a nemzetközi szervezetek - UNESCO, Dunabizottság, Meteorológiai Világszervezet (WMO), Egészségügyi Világszervezet (WHO), FAO, Nemzetközi Hidrológiai Szövetség, Nemzetközi Hidraulikai Szövetség, ICID... - tudományos munkáiban. Az UNESCO megbízásából 1965-től napjainkig 13 alkalommal szerveztük meg a nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamot. Fontos tény az is, hogy a VITUKI főigazgatóját az elmúlt évben a szocialista országok szakértői 5 Beszámoló a VITUKI 25 éves munkásságáról (1952-1977), írta: Stelczer Károly, Budapest, VITUKI, 1977 16. p. 6 A19/1976. (IX. 17.) OVH utasítással (V.É. 15.) korszerűsítették a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központra átnevezett (VITUKI) szervezetét. 7 1/1976. TPB (IV. 12.) határozat (V.É. 1976/6.) 8 VITUKI Szemle 1981/10. szám, írta: Déri József, Az eredmény nemzetközi elismerése - megjelent dr. Stelczer Károly: Bed-Load Transport című könyve 9 VITUKI Szemle 1983/1. szám Harminc év után - Új év előtt - Tudomány a vízgazdálkodás szolgálatában, Irta: dr. Stelczer Károly
