A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Dr. Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont): Átlépve a Rubikont. Invázió vagy a globális felmelegedés hatása? - 2. Bolgovics Ágnes (ELTE): Ritroplankton összetétel a Sajó vízgyűjtőjén - 3. Dr. Fekete Endre - Dr. Kozák Péter PhD - Barla Enikő - Fiala Károly - Vidács Lívia (ATIVIZIG): Komplex vízvisszatartási program a Nagy-széksóstó (Mórahalom) vízrendszerében
A szúróbotos vizsgálatok alapján levonható következtetések A P5 pont kivételével a vizsgálati helyek mindegyikén 50 cm-ig olyan homok található, amely jó vagy nagy vízvezetőképességű, tehát ezen mélységig vízzáró réteg nincs. A P5 esetében csupán 30 cm-re tehető a homok alsó határa. Az 50, illetve 30 cm-es mélység alatt a tó északi medencéjében és a P4-es ponton is olyan iszapos, illetve agyagos homok található, mely nagyban lassítja a lefelé irányuló szivárgást. 4. A Nagyszéksóstó állapotának értékelése A sekély, fenékig felkeveredő, fehér vizű szikes tavak nyílt vízfelülete ma már alig több, mint 1300 ha tehát kifejezetten veszélyeztetett élőhelyeknek tekinthetők. Ezek az élőhelyek a vándorló vízimadarak tradicionális vonuló- és gyülekezőhelyei. A fehér vizű szikes tavak pusztulását illetve megváltozását mindig a szikesség mértékének csökkenése, a sók eltűnése, kilúgozódása eredményezi. Ekkor a kiédesült vizű élőhelyen sűrű mocsári vegetáció nő fel, ugyanis a magas növényi tápanyagtartalom is jellemző ezekre a vizekre, csak amíg jelen van a magas sótartalom addig évelő növényfajok nem képesek megtelepedni. A tápanyagtartalmat a tavon időző jelentős mennyiségű vízimadár ürüléke is jelentősen megnövelheti. Ennek szerepét a tavi életközösségek trofikus kapcsolataiban még csak kevesen tanulmányozták A növényzettel benőtt vizet a szél már nem tudja fenékig felkeverni, a zavarosságot okozó anyagok kiülepednek, és a tó „fehér vízű”-ből „fekete vízű”-vé válik, és teljesen megváltozik az élővilága. A regionális léptékű talajvízszint csökkenés következtében a mélyről származó, magas sótartalmú talajvíz már sohasem éri el a felszínközeli rétegeket, a csapadék egyre mélyebbre mossa a felszín közelében korábban felhalmozódott sókat. Ha nemcsak a szikesség mértéke csökken, hanem szárazodik is a terület, mocsári vegetáció helyett alacsony értékű, közönséges fajokból álló gyep alakul ki . A Nagyszéksós-tó úgynevezett „fekete vizű” szikes tónak tekinthető, mivel területének legnagyobb részén homogén nádas található. A történeti adatok alapján feltételezhető, hogy korábban nyílt, ún. „fehér vizű” szikes tó lehetett. Átalakulását degradációnak tekinthetjük.
