A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Dr. Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont): Átlépve a Rubikont. Invázió vagy a globális felmelegedés hatása? - 2. Bolgovics Ágnes (ELTE): Ritroplankton összetétel a Sajó vízgyűjtőjén - 3. Dr. Fekete Endre - Dr. Kozák Péter PhD - Barla Enikő - Fiala Károly - Vidács Lívia (ATIVIZIG): Komplex vízvisszatartási program a Nagy-széksóstó (Mórahalom) vízrendszerében

nem éles, folyamatos az átmenet, sokszor magas sásos foltokon keresztül valósul meg és a nád is beterjed a rét területére is. A keleti és északi parton előforduló mocsárrétek szebbek, üdébbek, típusosabbak mint a nyugati parti állományok. A nyugati parti állomány szárazabb, keskenyebb, és szikesebb, a szikes fajok aránya nagyobb.

A tisztított szennyvíz tározására kijelölt terület („wetland”)

A „wetland” területen három vegetációfoltot lehet elkülöníteni ami egyben három élőhelytípust is jelent. A három élőhelytípus a következő:

T1 (fiatal parlag)

S7 (akác erdő)

06 (Alföldi gyomos üde gyepek)

2.2. Kétéltűek és hüllők

A területre vonatkozó konkrét irodalmi adatok hiányában csak egyéb élőhelyekre vonatkozó adatok és személyes közlések (Krenács, Gaskó) alapján mondhatunk véleményt.

A vizsgált területen 2007 júniusában legnagyobb egyedszámban a leveli béka került elő. A vízben csak kevés kétéltű egyed volt megfigyelhető, ezek is elsősorban a nyílt vízfelületek (alsó csatornakivezetés, felső csatornabevezetés, a két tórészletet összekötő csatorna déli, nyílt szakaszán, a Kisszéksós-tó kevés nyílt vizében és alsó elvezető csatornájában). A fajok között a zöld békák domináltak (Rana ridibunda, R. esculenta), igen kevés vöröshasú unka volt jelen. Hüllők közül a vízisikló néhány példánya jelezte, hogy él a területen. Mocsári teknős a területen nem észlelhető, de néhány helyen talán előfordulhat, ahol van nyíltabb vízfelület és állandó vízborítás legalább 50-60cm-rel.

A beavatkozás hatása a kétéltűekre és hüllőkre

A jelenlegi állapotban a tómeder a kétéltűek fejlődése számára előnyös (sekély, gyorsan felmelegedő víztest, gazdag vízinövényzet). A nyugalmi időszak átvészeléséhez azonban hasznos, ha a tótól nem nagy távolságra megfelelő búvóhelyek is rendelkezésre állnak (pl. facsoportok). Ezzel biztosítható a rövidebb vándorlási útvonal, ami az utakon történő áthaladás során kialakuló mortalitás mértékét