A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

7. szekció. HIDROGEOLÓGIA ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 12. Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A Duna-Tisza köze talajvízszint-észlelő hálózatának térstatisztikai vizsgálata

Első Katonai Felmérés (1782-85)

A török hódoltság előtt a Duna-Tisza köze a 18. századi állapotnál lényegesen nagyobb számú lakossággal és művelt területtel rendelkezett, az I. Katonai Térképezés idejére azonban a vizsgált terület nagy része lakatlanná vált. A korábban művelt területek ekkor 150-200 éves parlagok; a török hódoltság alatt történt elnéptelenedés és pusztásodás miatt a kultúrterületek kiterjedése minimálisra csökkent. Lecsapolási munkálatok nem voltak, bőséges volt a propagulumforrás, továbbá sem tájidegen növényfajok, sem antropogén tényezők nem hátráltatták a regenerációt (Biró 2006). Mindezek következtében a parlagok regenerálódhattak, a valóban természetes/természetközeli növényzettől való elkülönülésük nem lehetett szembetűnő.

Az I. katonai felmérés idején, a XVIII. század végén a Dél-Kiskunságban hatalmas kiterjedésű puszták voltak. A fűtengerben szigetszerűen nedvesebb mélyedéseket jelölnek, amelyek nagy része jól megfelel a máig megmaradt üde gyepeknek, mocsaraknak. A terület kisebb részén homokbuckákat jelölnek, amelyeket feltehetőleg szintén homoki gyepek borítottak (Bíró és Molnár, 1998). Lakott terület nincs, csak szórványos, 1-2 házból álló szállások, köröttük néhol kisebb szőlő és gyümölcsös. A sok gémeskút nagy arányú legeltetésre utal.

Feltűnő jelenség a nyílt vizű élőhelyek igen kis aránya. Csak elvétve találunk apróbb, nyílt vizű „pocsolyákat”. A felmérés idején igen száraz volt az időjárás, ezért lehet az, hogy a „tó”-nak nevezett területeken (Nagy Széksós-tó, Madarász-tó) sem jelölnek nyílt vizet. A mélyedések egy részén megjelenik az „Außer sehr naßer Witterung troken” felírás, ami arra utal, hogy ezek a területek csak nagyon nedves időjárás esetén vizesek, különben szárazak. A mélyedések másik részén mocsári növényzetet jelölnek.

A Bogárzó-Csipak-semlyék vonal nagyjából két részre osztja a területet, ettől észak-keletre kevesebb a homokbucka, síkabb, kisebb mélyedésekkel tarkított a terület, ide esik a Nagyszéksós-tó és környéke is. A vonaltól délnyugatra a kiterjedtebb homokbuckások közé medenceszerűen ékelődnek a síkabb gyepterületek.