A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
7. szekció. HIDROGEOLÓGIA ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 12. Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A Duna-Tisza köze talajvízszint-észlelő hálózatának térstatisztikai vizsgálata
- Folytonosság a y(h) függvény növekedésének mértékéből látható. Abban az esetben, ha a vizsgált folyamatban gyors változások következnek be, a y(h) függvény nem az origóból, hanem C0 > 0 értékről indul (neve röghatás), majd emelkedő tendenciát mutat.- Ha a félvariogramnak nincs határozott felszálló ága, a tapasztalati félvariogram pontjai egy, a h tengellyel párhuzamos egyenes környezetében helyezkednek el.- Hatástávolság alatt azt a távolságot értjük, amelyen belül a minta, az összefüggési struktúra sajátos jellemvonásai még érzékelhetőek. Ez annak a pontnak az abszcisszája, aminél a függvény értéke állandósul.- Ha az adott paraméter térbeli viselkedése stacionárius akkor a félvariogram kezdeti emelkedés után h —» oo esetén állandósul. A y(h) függvény minden határon túli monoton emelkedése (ha h —> x akkor y(h) —> x) a paraméter instacionaritáskra utal. Megfelelő trendillesztés utáni maradék stacionárius lesz.- A félvariogram C + C0 értéke, amely megközelítőleg a szórásnégyzettel egyezik meg, a küszöbszint. Maga a C érték ugyanakkor a redukált küszöbszint. Az empirikus félvariogramok eltérő típusú elméleti függvényekkel közelíthetők, áttekintésük itt nem célunk (Deutsch & Journel 1992; Wackemagel 1998). A mintavételezés térbeli gyakoriságának vizsgálatára a függvény egyik tulajdonságát, a hatástávolságot használtuk fel. A hatástávolságon kívül eső minták korrelálatlanok. Amennyiben a talajvízszint változásait okozó környezeti változókról és háttértényezőkről információval akarunk rendelkezni, akkor a mintavételi helyek térbeli eloszlását - vagyis az észlelőhálózatot - úgy kell optimalizálni, hogy a hatástávolságok által a mérési pontok körül meghatározott területek, vagyis a hatásterületek uniója az egész kutatási mintaterületet lefedje (Füst A. & Geiger J. 2010, Füst A. 2011.). Amennyiben a vizsgált paraméter hatástávolsága iránytól független, akkor izotróp jellegű és a hatásterülete kör alakú lesz, ellenkező esetben anizotrópiáról beszélünk, és a hatásterület ilyenkor ellipszissel helyettesíthető. A mintavételi helyeket izotróp paraméterek esetében négyzet vagy egyenlő oldalú háromszög, anizotrop paraméterek esetében téglalap vagy egyenlő szárú háromszög hálózatban célszerű telepíteni. Ahhoz, hogy „a” hatástávolság esetén ne maradjanak információmentes területek,
