A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
7. szekció. HIDROGEOLÓGIA ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 10. Dr. Lénárt László - Hernádi Béla - Szegediné Darabos Enikő – Debnár Zsuzsanna - Czesznak László – Tóth Katalin (Miskolci Egyetem, Mátrai Erőmű ZRt., Nemzeti Környezetügyi Intézet, Észak-magyarországi Vízügyi Hatóság): Bükk-térségi termálkarsztvíz térképek pontosítása a legújabb fúrások adatai alapján - 11. Osvald Máté (SZTE): A Hódmezővásárhelyi geotermikus visszasajtoló rendszer szűrőit eltömítő biológiai komponensek vizsgálata metagenomikai módszerrel
homokbuckás felszínek, amelyek szélessége többnyire csak néhány km, de a nagyobbak átmérője a 10 km-t is meghaladja. A futóhomokkal fedett területrészeken szélbarázdák, garmadák, maradékgerincek alakultak ki, de előfordulnak parabolabuckák is. A homokbuckák közötti mélyedésekben vizenyős, gyakran lefolyástalan területek, tavak és vízzel ideiglenesen borított rétek alakultak ki (Löki J. 1999a, 1999b, Mezősi G. 2011a, 2011b). A vizenyős területek alatt helyenként 20-30 cm vastagságú mészréteg képződött, a réti mészkő, amit kitermelve építőanyagként hasznosítottak. (Közülük az ismert csólyospálosi feltárás védett terület, de Balástya nyugati határában is fellelhető egy.) 1. ábra: A Duna-Tisza köze területi felosztása A Duna-Tisza köze neogén üledékei nem alkotnak összefüggő vízzáró réteget, a területet egységes áramlási rendszerek jellemzik, melyek a csapadék eredetű, gravitáció által mozgatott, valamint a túlnyomás miatt a preneogén aljzatból felfelé tartó, magas sótartalmú mélységi vizeket szállítják (Mádlné Szőnyi J. et al. 2005). A Duna-Tisza köze hátsági területein az ún. utánpótlási területen beszivárgó víz a domborzati különbségek miatt a Duna, illetve a Tisza völgye felé áramlik. A gravitációs vizeket a mélységi vizek „hidraulikusan alátámasztják”, azonban utóbbiak a törésvonalak mentén nyomokban a hátságon is felszínre juthatnak. A Duna völgye felé haladva a hátsági térszínekről gravitációs áramlások útján érkező vízkészlet a megcsapolási területen kiáramlik, jórészt csapdázódik, illetve befogadókba kerül (Mádlné Szőnyi J. & Tóth J. 2007). A Duna-Tisza köze regionális vízáramlási rendszerére a kisebb, intermedier és lokális vízáramlási rendszerek hierarchikusan ráépülnek, amelyekben az áramlások irányát elsősorban a helyi geomorfológiai adottságok határozzák meg. A kiemelkedő buckák esetében a csapadékvíz beszivárgása, míg a szomszédos buckák közötti mélyedésekben a víz kiáramlása is megfigyelhető, így lokális cellák szintén a rendszer részének tekinthetők. Vízgazdálkodási lehetőségeit tekintve a Duna-Tisza köze jellemzően száraz, vízhiányos terület, amelynek természetes, állandó felszíni vízfolyása sincs. Vízháztartásának legfőbb bevételi forrása a viszonylag egyenletes területi eloszlású csapadék, melynek átlagos mennyisége 520-560 mm/év, délnyugaton, elsősorban a Bácskai löszös síkság területén -600 mm/év. További, elsősorban egyes körzetekre kiterjedő hatású bevételi forrás a
