A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
1. szekció. VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁS - 2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 19. Mrekva László (EJF): A földhasználat szerepe a városi árvízi kockázatkezelésben
terjeszkedését. A város növekedési igényét részben vertikális irányba kényszeríti, részben pedig a ritka beépítettségű területeket hatékonyabban használja ki, de elsősorban vegyes és hatékony földhasználattal biztosítja a települési funkciókat. Ez az elv indokolt, mivel a települések terjeszkedése a természet rovására megy, termőföldek, erdők, rétek esnek áldozatul a beépítésnek. Ennek a folyamatnak az lenne az elméleti következménye, hogy a település feléli azt a természetet, amely erőforrásként létrehozta. A kompakt város tulajdonképpen hatékony, optimálisan centralizált modell. A fenntartható település kompakt és holarchikus szerkezetű, amelynek legfontosabb jellemzője az alkotóelemek, illetve funkciók hierarchikus diverzitása, amely egyúttal hatékony földhasználatot is jelent.” (Településökológia jegyzet, PTE TTK Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék) A földhasználat (a föld funkcionalitásának megváltozása szempontjából) a természetes környezetek az ember konzekvens beavatkozása általi módosulása. A környezetvédelmi irányelvek egyre inkább előmozdítják a sajátságos földrajzi területeken az integrált tervezést, mint megközelítési módot, és támogatják azt a fajta „jó szomszédi” törekvést, amelyen egy komplexebb és kompaktabb földhasználat alapul. A Víz Keretirányelv számos konkrét és feltételes következtetést sejtet a városi területeket és a tervszerűen irányított földhasználatot illetően, mivel szoros és összehangolt koordinációra van szükség a vízgyűjtő-gazdálkodási, a regionális és lokális földhasználati tervezés között. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szoros kapcsolatban van a terület- és településfejlesztési, illetve egyéb ágazati tervekkel: a vizek állapotának javítását szolgáló célkitűzések elérése érdekében olyan intézkedéseket javasol, amelyek kapcsolódnak a településekhez, a föl dhasznál átokhoz. A város életteret, lakóhelyet, szellemi értéket is jelent. Egyszerre kell tehát gazdaságilag versenyképes teret, ugyanakkor otthont, fenntartható várost biztosítani az ott lakók számára (lisszaboni kritériumok) (Manchin R. 2005). A fenntartható földhasználat egy olyan politikailag vitatott probléma, amely megköveteli a felelősség megosztást a kormányzás minden szintjén. Ezért további politikai integráció szükséges. Ha egy fenntarthatóbb földhasználat elérése a cél, akkor a kormányzás minden szintjén a politikai célkitűzések és eszközök számottevőbb horizontális integrációja szükséges, valamint egy fejlettebb vertikális integráció, amely egy magasabb szintű - lokális és regionális hatóságokat érintő - erőfeszítést biztosít. A fenntartható földhasználata fejleszti a város szintű tervezési koordinációt (nyilvánosság-nyilvánosság és nyilvánosság-magánberuházás), mely folyamat velejárója az aktív társadalmi részvétel. Általánosságban a földhasználat-menedzsment az adminisztráció eltérő szintjein (lokális, regionális, nemzeti) végrehajtott különféle döntések által vezérelt (Working Group on Sustainable Urban Management, DG ENV, 2004). A földhasználat-menedzsmenten keresztül megnő a városok vonzereje és versenyképessége, valós térbeli kereten belül lehetővé válik a fejlesztési koncepciók innovatív elemzése. Menedzsment alatt az emberek azon tevékenységét értjük, melyben a lakosság együtt dolgozik a kívánt cél elérése érdekében; földhasználat-menedzsment pedig az a gazdálkodási folyamat, mely során a földet használjuk, hasznosítjuk és fejlesztjük, és amely során koordinált városgazdálkodási irányelveket követünk. Ennek következtében a városi területekkel való fenntartható gazdálkodás magában foglalja:
