A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
3. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 16. Szilbekné Molnár Katalin - Gratzl Ervin (ÉDUVIZIG): Rábaköz - Tóköz térségében öntözésfejlesztési célok kielégítésének lehetőségei a 2014. évi vízigények ismeretében
9 A Vág-Sárdos-ér-Megág-csatoma fenékvonala nagyjából a Rába fenékvonala magasságában haladt korábban, a Kepés-Lesvárié pedig az alatt maradt. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a területen alapvetően a gyakori belvízi elöntések okozták az igazi problémát. A belvízcsatornák még kisvizes időszakban is állandó vízi élettérrel rendelkeztek, így nem vetődött fel a vízpótlás igénye. A belvízvédelmi szempontból kedvezőtlen folyamatnak 1968-1977 között végrehajtott, az árvízvédelmi fejlesztéshez kapcsolódó mederkotrások vetettek véget. A töltéserősítéshez szükséges anyagot a Rába medréből kotorták ki, ami természetszerűleg a meder mélyülését, a vízszintek süllyedését vonta maga után. A tervezők számoltak ezzel a folyamattal. Joggal feltételezték azonban, hogy az alsószakasz jellegű folyó rövid idő alatt visszatölti a kikotort anyagot és nem következik be tartós, a térség el száradásához vezető vízszint csökkenés. A kotrást követő kezdeti időszakban az Árpási vízmérce vízállásain a vízszintsüllyedés után megfigyelhető is volt az emelkedő tendencia. Nem számítottak, mert nem is volt előre kiszámítható az alsó peremfeltételek változása. A vízrendszer fő befogadójának számító Duna kis- és középvízszintjei a legutóbbi évtizedekben jelentős mértékben süllyedtek. A Mosoni-Duna torkolatában jelenleg a kisvízszint csaknem 2,0 m-rel alacsonyabb az 1961-ben rögzítettnél. Ennek természetesen a Mosoni-Duna és a Rába alsó szakaszára is hatása van. A várt visszatöltődési folyamat lelassult, a tartós kisvízszintek miatt a mentett oldali területeken is tartós vízhiányok fordulnak elő. Összefoglalva tehát megállapítható, hogy az árvízvédelmi biztonságot jelentősen javító fejlesztés több, előre nem kiszámítható kedvezőtlen tényező következtében újabb problémákhoz vezetett. A vízszintsüllyedés belvízvédelmi szempontból ugyan kedvezőnek minősíthető, a talajvízszintek csökkenése, a vízi élettér kritikus összeszűkülése azonban mind ökológiai, mind pedig gazdálkodási szempontból beavatkozást sürget. A problémát még hangsúlyozottabbá teszik a legutóbbi, egyébként is aszályos évek. 3,2 A Rábaköz-Tóközben a vízrendszer fejlesztése A fejlesztéseket - a társadalmi elvárásoknak megfelelően - egyre sokrétűbb igények figyelembevételével kell megvalósítani. A működtetés és fejlesztés legfontosabb célkitűzései az alábbiak szerint foglalhatók össze: • belvizek károkozás nélküli elvezetése • az intenzív mezőgazdaság öntözővíz igényének biztosítása • a tájképi értékek megőrzése, helyreállítása • természeti értékek megőrzése, élőhely rehabilitációk megvalósítása • a medrek halászati hasznosítási feltételeinek a javítása • hagyományos gazdálkodási formák feltételeinek a megteremtése • vízparti rekráció, természetközeli horgász- és falusi turizmus, az idegenforgalom feltételeinek a megteremtése A vízrendszerre általánosságban megállapítható, hogy vízjárása a természeti folyamatok és az antropogén hatások következtében szélsőségessé vált. A Rába kis- és középvízi medrének beágyazódását követő vízszintsüllyedés a talajvízszint süllyedését vonta maga után. Ennek következtében kisvizes időszakban a vízi élettér összeszűkül, a medrek és a nedves területek kiszáradnak. A belterületek, értékes mezőgazdasági kultúrák védelme mindenképpen szükségessé teszi, hogy a vízrendszer az alapfunkcióját, a belvízmentesítést hatékonyan teljesítse. A mentesítési igényt, illetve annak mértékét azonban célszerűnek tartjuk felülvizsgálni az egyes
