A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

11. szekció. A HIDROLÓGIA, HIDRAULIKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - 9. Dr. Kiss Tímea (SZTE): Az 1998 óta levonuló árvizek feltöltő tevékenysége az Alsó-Tiszán - 10. Dr. Konecsny Károly (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A vízjárási szélsőségek néhány jellemzője a Duna magyarországi szakaszán

19. ábra Az évi maximális és minimális vízhozamok aránya (Qmax m/Qmin aa) Bajánál 1930-1950,1951-1971,1972-1992,1993-2013 között

A Qmax aa/Qmin aa értékek a két 42 éves részidőszak (1930-1971, 1972-2013) vonatkozásában már eltérő képet mutat, 1930-1971 között kismértékű a változás, míg 1972- 2013 között már számottevő mértékű a növekedés (77. ábra).

A 21 éves részidőszakok esetében 1930-1950 és 1993-2013 között emelkedő tendencia figyelhető meg, 1972-1992 között stagnálás, 1951-1971 között csökkenés {18. ábra, 19. ábra). Hasonló változási trendek jellemzőek az évi maximális és évi minimális vízhozamok közötti különbségek (Qmax aa-Qmin aa) idősorai esetében is.

5. ÖSSZEFOGLALÁS

A hidrológiai statisztikai módszerekkel vizsgált 1930-2013 időszakban, a vízjárás szélsőségességének vizsgálatát a vízállások vonatkozásában a szélső vízállások különbségei, azaz az évi maximális és minimális vízállások közötti különbségek (Hmax-Hmin) alapján-, a vízhozamok vonatkozásában az évi maximális és minimális vízhozamok aránya (Qmax aa/Qmin aa) alapján vizsgáltuk.

Az évi Hmax-Hmin értékek idősora az 1930-2013 időszakban Nagymarosnál és Bajánál egyaránt emelkedő tendenciájú. Ha az utóbbi több mint négy évtized (1972-2013) változási irányát, illetve az utóbbi két évtized (1992-2013) változási irányát tekintjük, ezen esetekben még erősebben emelkedő tendencia figyelhető meg.

A Qmax aa/Qmin aa értékek időbeni alakulása 1930-2013 között Nagymarosnál kismértékű csökkenést, Bajánál alig érzékelhető növekedést jelez évi. A Qmax aa/Qmin aa értékek a két 42 éves részidőszak (1930-1971, 1972-2013) vonatkozásában már eltérő képet mutat, 1930-1971 között kismértékű a változás, míg 1972-2013 között már számottevő mértékű a növekedés.

Mindkét mutató alapján tehát egyértelmű, hogy az utóbbi évtizedekben a Duna vizsgált hazai szelvényeinél fokozódik a vízjárás szélsőséges jellege.

IRODALOM

1. Bárdossy A., Molnár Z., (2002), Nagymaros vízállás és vízhozam idősorainak statisztikai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 6. szám, pp. 333-335.

2. Body K., Csorna J., Károlyi Zs,, Szilágyi J. (1966), Az 1965. évi dunai árvíz hidrológiai okai és lefolyása. Vízügyi Közlemények külön füzet. pp. 51-100.

3. Domokos M., Stelczer K. (1984), A Duna-medence vízmérleg-elem térképei. Vízügyi Közlemények. 4. füzet.