A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
1. szekció - 7. Lovas Attila - Horváth Béla - Virágné Kőházi-Kiss Edit (KÖTIVIZIG): A Közép-Tisza vidék, a Jászság és a Nagykunság vízkészlet-hasznosítási stratégiája
fejlesztésében és rekonstrukciójában, a saját erő (érdekeltségi hozzájárulás) növelése a művek működtetéséhez • Nemzetközi tapasztalatok átvétele (legjobb technológiák) • Egyes PR-tevékenységek (horgászat népszerűsítése. halászati rendezvények), a környezettudatos gazdaszemlélet teijedése 1.4 Uniós források felhasználása rendszereinkben A vízgazdálkodási fejlesztések, rekonstrukciók mindig hosszú időtávra szólnak és határozzák meg a térségben élők társadalmi, gazdasági körülményeit, ezért a beavatkozásokhoz elengedhetetlenül szükségesek az adott területre jellemző tendenciák ismerete (hidrometeorológiai, természetvédelmi-ökológiai-társadalmi-gazdasági kockázatok), valamint az alapos szakmai- és helyismeret (térinformatikai-, vízrajzi-, vízminőségi-, statisztikai adatbázis, modellezés), amellyel a vízügyi szolgálatban rendelkezünk. A prognózisok alapján hazánk éghajlata mediterrán irányba tolódik el, melegebbé és szárazabbá válik, ami azt jelenti, hogy nőhet az aszályhajlam és a mezőgazdaság vízigénye, ugyanakkor csökken a hasznosítható vízkészlet. Ezért előtérbe kerül a szárazságtűrő növényi kultúrák termesztése, a helyi vizek megőrzésére alkalmas agrotechnikai módszerek alkalmazása, megnő a helyben keletkező felszíni és felszín alatti, valamint használt vizek jelentősége, ezek megtartására, megőrzésére való törekvés (tározás, vízvisszatartás). Felismertük a paradigmaváltás szükségességét a területi vízgazdálkodásban, amit a 2007-2013 közötti időszakban megnyíló uniós források felhasználása során is igyekeztünk érvényre juttatni. A kihívás létezik, társadalmi-, gazdálkodási elvárás, tehát foglalkoznunk kell vele. Elkezdtük kigondolni és megvalósítani azt az elvet, amit komplex gondolkodásként, vagy komplex szervezésként említhetünk. Ennek során nem kis problémákba ütköztünk. Kezdhetjük azzal, hogy a külön célú rendszereink kiépítésük következtében milyen problémákat hordoznak magukban. Ezzel szemben országos fejlesztési politikánk egyértelműen a külön célú rendszerek fejlesztését támogatta. Tette ezt annak ellenére, hogy létezett komplex vízgazdálkodási KEOP-os konstrukció is. Amikor elkészítettük - a három érintett vízügyi igazgatóság konzorciumában megvalósuló - Komplex Tisza-tó Projektet, utána másfél évig csak azt magyaráztuk, hogy miért is kell egy „komplex” megnevezésű programba egy ténylegesen komplex projektet megvalósítani. Nehéz volt, küzdöttünk vele. Vagy például a Körös-éri projekt kapcsán, ahol a csatorna alsó öt kilométere Szolnok megye, a felső szakasza Pest Megye. Mi egy olyan projektet álmodtunk meg annak idején a Körösérre, ami a teljes vízfolyás hosszára kiterjed. Abból a roppant logikus elvből következően, hogy a víz lefelé folyik, tehát vagy megpróbáljuk fölfogni az egészet, vagy pedig csak rész problémákat tudunk megoldani. A visszajelzések azt mutatták, hogy ezt nem lehet megvalósítani, mert metszi a régióhatárt. Nem adtuk föl a küzdelmet, eljutottunk egészen Brüsszelig ahonnan - teljesen megdöbbentő módon - olyan választ kaptunk, hogy a víz lefelé folyik, és igaza van a fejlesztés-tervezőnek, csak olyan fejlesztésnek van létjogosultsága, ami a teljes vízfolyás hosszára kiterjed. A problémák nem szegték kedvünket, nem adtuk föl a további elképzeléseinket sem. Megpróbáltunk a belvízrendszer-fejlesztés égisze alatt olyan rekonstrukciókat, bővítéseket végrehajtani, amelyek képesek a komplex elvárásokat valóban komplex módon kezelni, azaz, a vízhiányos és vízbő időszakok által támasztott elvárásokra is releváns válaszokat tudnak adni. Ahol ezt a programot megvalósítottuk, ott sikerrel is jártunk a későbbiekben. 10
