A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
7. szekció. CSATORNÁZÁS, SZENNYVÍZELVEZETÉS ÉS -TISZTÍTÁS - 4. Czikkely Márton - Dr. Ligetvári Ferenc(SZIE): Szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezésének hatásvizsgálata 1985-ben, az Alsónémedi térségi kísérleti területen
• 3 szennyvíziszap minták átlagos mennyisége 150 m /nap volt. A szennyvíziszap átlagos szárazanyag tartalma 6 % volt, összetétele az 1. táblázatban leírtak szerint alakult. A nitrogén tartalom (2 % szárazanyagra) 20,00 mg/kg N, a foszfor tartalom (2 % szárazanyagra) 45,80 mg/kg P2O5, a kálium tartalom (0,2 % szárazanyagra) 2,40 mg/kg K2O volt. Vizsgált komponens Koncentráció [mg/kg] Cu 740,00 Cd 36,00 Ni 191,00 Zn 3349,00 Pb 386,00 Cr 624,00 Hg 6,59 1. táblázat A Dél-pesti szennyvíziszap összetétele, szárazanyagra vonatkoztatva A kiadagolandó szennyvíziszap dózis meghatározása A területen a hatásvizsgálati kísérletekhez kukorica termesztését tartották célszerűnek. A tervezett kukorica termésátlagok tápanyagigényének kielégítéséhez szükséges iszapadagokat t/ha szárazanyagban határozták meg. A meghatározás során a nitrogén tartalomra optimalizáltak. E szerint 10 t/ha iszapdózist találtak megfelelőnek, ez fedezte a növényállomány nitrogén szükségletét. Ebből következik (1,15 t/m3 sűrűséggel számolva), hogy a 10 t/ha 0,87 m /ha szárazanyag mennyiségnek felelt meg. Mivel a rothasztott szennyvíziszap átlagos szárazanyag tartalma 6 % volt, ezzel a módszerrel a 10 t/ha iszapot (a szárazanyaggal számolva) 166,6 t/ha szennyvíziszappal juttatták ki (ez 144,8 m /ha-nak felel meg). Egyszerűbben kifejezve, ezzel a módszerrel mintegy 30-40 mm-nek megfelelő iszapmennyiséget lehetett egy-egy alkalommal kiadagolni. Fontos megjegyezni, hogy nem víztelenített szennyvíziszap kiadagolásával számoltak. Ez látszik abból is, hogy szárazanyaggal is korrigáltak. Megfigyelések és mérések a szennyvíziszappal terhelt területeken A 900/83. sz. Szennyvízelhelyezési Szabályzat értelmében, különböző ellenőrző méréseket kellett végezni. A mérések az alábbi területekre terjedtek ki: szennyvíziszap, talajvíz, talaj, növény és termés. Rendszeresen vizsgálni kellett a kijuttatott szennyvíziszap minőségét az előírt paraméterekre vonatkozóan. A vizsgálati területre kitelepített talajvízkutakból, negyedévenkénti mintavétellel kellett ellenőrizni az aktuális talajvízminőséget. Természetesen, a szennyvíziszap kijuttatása előtt is kellett előzetes méréseket is végezni. A monitoring vizsgálatok eredményeit ezek figyelembe vételével lehet megbízhatóan elemezni. A talaj esetében ugyancsak ellenőrző vizsgálatokat kellett végezni, a szennyvíziszap kijuttatását követően minden évben egy-egy alkalommal. A terhelés után, kontroll területek meghagyása mellett, vizsgálni kellett a termelt növény beltartalmi értékeit és nehézfém tartalmát is. A vizsgálatokat - differenciáltan - a zöld növényi részekre és a termésre is ki kellett terjeszteni. Mindezen megfigyelések és mérések azért voltak szükségesek, mert szennyvíziszap kihelyezés csak ellenőrzött keretek között valósítható meg, ismerni kell a közeget, ahová kijuttatjuk, az anyagcsoportokat, amiket kijuttatunk, és azok hatásait is a 3
