A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 11. Kozma Zsolt (BME) - Muzelák Bálint (Generalcom Mérnöki Kft.) - Koncsos László (BME): A belvízi jelenségek integrált hidrológiai modellezése - Tapasztalatok a Szamos-Kraszna közi mintaterületen
A kockázatra kapott eredmények eltérnek az előzetes várakozástól (ami szerint a vízvisszatartás kedvező, az éghajlatváltozás kedvezőtlen lenne). Ez több dologgal magyarázható. Először is természetesen elképzelhető, hogy lokálisan, adott mintaterület esetén a belvíz visszaszorulása a jelenlegi területhasználati szerkezet mellett mezőgazdasági szempontból valóban kedvező. Emellett az eredmények arra utalnak, hogy pusztán a vízkormányzás átalakítása nem vezet optimális kockázatszintre. Ehhez az alkalmazkodó területhasználat kidolgozása nélkülözhetetlen, amit a javasolt módszer szintén lehetővé tesz (Koncsos, 2011, Kozma et al., 2012). Végül a növényzet víz- és szárazságtűrését leíró paraméterek pontos meghatározására, kalibrálására nem volt mód, így azok az irodalmi adatokra alapuló becslésből származnak. Vagyis az aszályra és belvízre való viszonylagos érzékenység bizonytalan. Ennek pontosítása mezőgazdász szakértő bevonásával számottevően változtathat az eredményen. 6. ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK A belvízzel kapcsolatos tudás jelentősen bővíthető az ismertetett, integrált hidrológiai modellezésre és forgatókönyv elemzésre támaszkodó módszer segítségével. Ennek szemléltetésére mutattuk be a Szamos- Kraszna közi mintaterületre elvégzett esettanulmányunkat. Az eredmények hozzájárultak a belvízvédelmi rendszerrel, az éghajlat-változással, az integrált hidrológiai modellezéssel és az ezzel összefüggő adatigénnyel kapcsolatos tudás mélyítéséhez. A módszer lehetőséget nyújt a jelen állapot és a különböző tervezési variánsok elemzésére is. Az egyes forgatókönyvek összehasonlítására több indikátort dolgoztunk ki. A vizsgálatunk eredményeit az alábbi pontokban foglaljuk össze: A% integrált hidrológiai modellezés általános tapasztalatai (a) Az érzékenységvizsgálatból kiderült, hogy a peremfeltételekre érzékeny a modell, ami hangsúlyozza a mérések nélkülözhetetlenségét. Fontos tapasztalat, hogy a felszíni vízjárás hatása csak a szivattyúzás esetében számottevő. Ezzel szemben az elöntés tekintetében igen mérsékelt, a csapadék jelentőségéhez képest elhanyagolható. Az érzékeny paraméterek közül a kapillaritás hatása a legnagyobb. (b) A kalibráció sikeres volt: a felszíni vízjárás, a talajvíz és a vízborítás mért és számított idősorai jó egyezést mutattak. A belvíz térbeli kiterjedése cellaszinten nem pontos, de a terület kisebb alegységeivel már megfelelő az egybeesés, ezért az eredményeket is célszerű ezen a léptéken értelmezni. (c) A kalibráció pontosítható további mérési adatokkal és adott esetben a számítási modell továbbfejlesztésével. A terepi adatok közül a legfontosabbak: műholdképekből származtatott vízborítás térképek és idősorok, talajnedvesség mérések, talajvízforgalmi számítások vagy mérések, részletesebb meteorológiai adatbázis. A mintaterületi hidrológiai mérlegelemzések fontosabb tanulságai (a) A síkvidéki vízgyűjtőkre hiszterézis jellegű kapcsolat — belvízi tározási hurokgörbe — mutatható ki. A görbék sokasága az elöntés és a tározás közti nemlineáris összefüggést jellemzi: adott térfogathoz tartozó vízborítás annak függvénye, hogy apadási vagy elöntési szakaszról van-e szó. (b) A vízmérleg elemzésekkel az eddiginél pontosabban becsülhető a védekezés hatékonysága. A Szamos- Kraszna mintaterületre a mesterséges (gravitációs és szivattyús elvezetés) és természetes (párolgás, beszivárgás) hatások viszonya 1:4. A mesterséges elvezetésben belül a szivattyúzás aránya 20-50%. A foigatókönyv-elemzés eredményei (a) A hidrológiai elemzések alapján az átlagos talajvízszint bizonyult az egyik fontos indikátornak. Erre a peremeknek nagy hatása van, ami az éghajlat-változási forgatókönyvek eredményeiből jól látszódik: az eredmények alapján a jövőben akár 30-85 cm-es talajvízszint csökkenés is várható. (b) Minden forgatókönyvre megállapítottuk az előfordulási valószínűségeket a fajlagos elöntés és a tartósság függvényében. Az eredményt grafikusan is ábrázoltuk, amiből többek között arra következtethetünk, hogy a belvízvédekezésnek a tartósságra nagyobb hatása van, mint a belvíz kiterjedésére. Szintén valószínűségi elven kimutattuk, hogy az éghajlatváltozás hatására várhatóan a belvizek kiterjedése és tartóssága is jelentősen csökken. (c) A belvíz gazdasági szempontú értékeléséhez cella és mintaterület léptéken is számszerűsítettük az aszály/belvíz eredetű mezőgazdasági károkat. A cellaszintű kárbecslés lehetővé teszi belvízi kockázattérképek készítését, amire két példát mutattunk be. Az eredmények alapján az éghajlatváltozás 18
