A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 11. Kozma Zsolt (BME) - Muzelák Bálint (Generalcom Mérnöki Kft.) - Koncsos László (BME): A belvízi jelenségek integrált hidrológiai modellezése - Tapasztalatok a Szamos-Kraszna közi mintaterületen
A BELVÍZI JELENSÉGEK INTEGRÁLT HIDROLÓGIAI MODELLEZÉSE Tapasztalatok a Szamos-Kraszna közi mintaterületen Kozma Zsolt1, Muzelák Bálint2, Koncsos László1 budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék zsolt.kozma@vkkt.bme.hu. 06 1 4632955 2Generalcom Mérnöki Kft. 1. Bevezetés 1.1. Problémafelvetés A belvíz a hazai vízgazdálkodás különleges, egyben talán legellentmondásosabb szélsősége. Stratégiai fontosságát számos elemzés, adat támasztja alá (pl. Rakonczai et al., 2001; Pállal, 2004; Somlyódy, 2011). A felhalmozott óriási méretű tudás és szakmai tapasztalat ellenére mégis több nyitott kérdés fogalmazható meg. Bár az elmúlt 10-15 év technológiai fejlődése új fejezetet nyitott a belvíz leírásában, ennek ellenére a jelenség — akár terepi, akár távérzékeléses — mérése országos viszonylatban továbbra is jelentős bizonytalansággal terhelt (Rakonczai et al., 2003; Pálfai, 2004; Kozák, 2009; van Leeuwen, 2012). Emiatt a tájékoztató becsléseknél pontosabban nincs tisztázva, hogy a belvízi elöntések alakulásában mekkora szerepe van a természetes vízfolyások vízjárásának, az evapotranszspirációnak, a beszivárgásnak, a különböző léptékű felszín alatti áramlási rendszereknek (Sophocleous, 2002; Mádlné és Tóth, 2007), valamint a gravitációs és szivattyúzásos vízelvezetésnek. A belvízi védekezés hatékonysága és jelentősége szakmai vita tárgya. A védelmi rendszer egyértelműen pozitív megítélését a 1999-2000-es, majd a 2010-2011-es országos belvizek és a védekezés tapasztalatai jelentősen árnyalták (Ijjas, 2002; Somlyódy, 2011; VKKI, 2011; Dajka és Bácskái, 2012). Kozák (2006) rámutatott, hogy a védelmi rendszer az elöntések csúcsértékét kevésbé befolyásolja és elsősorban a tartósság csökkentését teszi lehetővé. Ennek mértéke azonban nem ismert. Hasonló megállapítás tehető a belvízhez köthető károk értékelése kapcsán is. Közgazdaságilag még a közvetlen hatások jó része is nehezen számszerűsíthető (pl. hordalék lerakódás, erózió, járványügyi problémák, stb.; Vámosi, 2002). Tudományosan megalapozott gazdasági elemzés alig található (Ijjas, 2002; Pinke, 2012/a). Hatványozottan igaz ez a belvizek pozitív vonatkozásaira (Pinke 2012/b; Ungvári et al., 2012/b). A fenti kérdések nem csak a négy-ötévente (legutóbb idén) kialakuló jelentősebb országos elöntések miatt aktuálisak. Magyarországnak EU-s kötelezettsége a belvízi veszélyeztetettség- és kockázattérképezés (2007/60/EK Árvízi Irányelv „Az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről”, továbbiakban: ÁKK). A hosszú távú stratégiai tervezéshez szintén szükséges a jelenség hidrológiájának megértése, illetve a különböző tervezési variánsok tanulmányozása. A céltól függetlenül a megalapozott, adatokkal támogatott matematikai eszköztár nélkülözhetetlen. A belvízkutatás módszertani szempontból hagyományosan két fő ágra oszlik : 1. Öblözet-szintű hidrológiai elemzések: A jelenséget jellemző különböző, általában térben és időben aggregált mutatók és hidrológiai változók kapcsolatának elemzése. Ilyenek a lefolyás becslő összefüggései, a lefolyási jelleggörbe, a várható elöntés súlyosságát jellemző belvíz index, valamint az elöntés, a tartósság és a lefolyás előfordulási valószínűségeire levezetett függvények (lásd. Pálfai, 2004; Koncsos és Balogh, 2009). 2. Térképezési eljárások: Tömör (2007) és van Leeuwen (2012) is rámutat, hogy a belvíztérképezés és a veszélyeztetettség vizsgálata további két csoportba sorolható: • Tisztán tapasztalati alapú, az elöntések terepi bejárásra vagy távérzékelésre (légi fotó, műholdkép) alapuló „direkt” térképezése (pl. Thyll és Bíró, 1999; Tömör, 2007); • A statikus és dinamikus hatótényezők, valamint esetleg az elöntési adatok segítségével, regressziós elemzések útján előállított szintetikus térképek (pl. Pálfai et al., 2004). A két módszertani irány a tér- és időbeliség leírásában kiegészítő viszonyban állnak egymással. Az öblözetek hagyományos hidrológiai elemzéseiből készíthetők ugyan térképek, de ezek léptéke maga a síkvidéki vízgyűjtő lesz. A térképi eljárások célja épp a területi változatosság nagy felbontású jellemzése, ezek azonban az 1 Természetesen nem lehet minden elemzést ebbe a két kategóriába besorolni. Ilyenek pl. a különböző lokáUs talajtani elemzések. Ettől függedenül a két megadott irány módszertanilag jól lefedi a hazai belvízkutatás múltját, jelenét. 1
