A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 9. Kása Melinda - Bukodi Csaba (KDVVIZIG): Társulati kezelésű művek fenntartásának nehézségei és tapasztalatai a KDV-VIZIG működési területén a XXI. század küszöbén - 10. Dr. Kozák Péter (ATIVIZIG): Belvizek kezelésének lehetőségei az Alsó-tiszai vízgyűjtőkön a 2010/11 és a 2013. évi belvizek tapasztalatai alapján
6. ábra Az eketalp réteg kialakulására hajlamos talajok elhelyezkedése az ATIVIZIG működési területén. Készítette: Benyhe B. A fentiekben részletezett számítási eljárás alapján a talaj igénybe vehető térfogata az alábbiak szerint határozható meg: (Vtalaj bruttó pót (Vfolyó hullámtér Vcsatorna Vtelepülés Vállóvíz-*- Vtalajvíz)) *Ckorr*Ceketalp A fenti számítás végrehajtását követően az Igazgatóság működési területére: • 2010-ben: 5,51 km3 • 2011-ben: 5,24 km3 • 2012-ben: 6,97 km3 • 2013-ban: 6,49 km3 • átlagos (2,5 m-es) talajvízállás esetében: 4228 km2*2,5 m*0,5 + 3660 km2*0,29*0,5 = 5,82 km3 igénybe vehető térfogat adódik. Ahhoz, hogy ezen tározási kapacitások részt vegyenek a belvizek tározásában két peremfeltételnek kell teljesülni: egyrészt a felettük elhelyezkedő területeken ki kell alakulni belvízi elöntésnek, másrészt a felső talajrétegnek talajfagytól mentesnek kell lennie. Ezen peremfeltételek teljesülése esetén talaj tározási kapacitása részt vesz a belvízi terhelés csökkentésében. Az 1957-2001-es időszak alapján Kozák (2006) által szerkesztett belvízgyakorisági térképek alapján az ATI-VIZIG területének Duna-Tisza-közi és tiszántúli területein közel egyenlő arányban fordultak elő elöntések (2156, illetve 2360 km2) 48, illetve 52 %-ban. Amennyiben ezen átlagos elöntési területek alapján a 2013 esztendő belvízi terheléseit alapul vesszük 1968 km2 adódik a hátsági területre, míg 2132 km2 adódik a Tiszántúlra. A szántóföldi műveléssel érintett területek jelenleg a talajtömörödés miatt tározási kapacitásaik mintegy 10%-át használják ki. Amennyiben agrotechnikai módszerekkel
