A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 8. Gratzl Ervin (ÉDUVIZIG): Víztározási, vízvisszatartási lehetőségek vizsgálata a Kis-Rába többcélú vizpótló rendszerben az ökológiai, természetvédelmi, ipari vízigények és a mezőgazdasági vízhasznosítási célok biztosítása érdekében

-18-- a vízhozamszabályozást,- a vízhozam elosztást.

A víztermelés alatt az öntözőrendszerek fővízkivételéről végzett üzemeltetési tevékenységet értjük. Ennek irányítása felső, vagy alsó vezérléssel történhet.

A felsővezérlésnél a vízhasználók előzetesen napokra lebontott vízigényt nyújtanak be a vízszolgáltatóhoz (hetenként, vagy dekádonként). Ezek ismeretében számítható ki a termelendő vízigény, illetve vízhozamok. Az így előre meghatározott vízhozam illetve vízmennyiség a felhasználástól független, ezért ennél a vezérlési módnál jelentős csurgalékvíz keletkezik. Az alsóvezérlésnél a fővízkivételnél a víztermelés a vízhasználók konkrét vízigénye szerint folyik, vagyis az ilyen rendszer víztakarékos.

A nyílt felszínű vízszállító elemek üzemeltetéséből eredő követelmény, hogy változó vízszállítás mellett ne ingadozzék a csatornák üzemvízszintje a meghatározott, viszonylag kis értéknél jobban. Ezt a követelményt a csatornák szakaszolásával (bögézésével) lehet kielégíteni. A bögézést zsilipekkel érik el. A bögéző műtárgyak feladata a műtárgy előtti, vagy utáni csatornaszakasz vízszintjének megfelelő értéken tartása. A Kis-Rába vízpótlórendszer esetében a felsővezérlés a jellemző, vagyis a csatornából akkor lehet a vizet kivenni, ha a kivenni szándékozott vízhozamot a fővízkivételnél a csatornába már korábban beengedték és a kivétel megkezdésének időpontjában a vízkivételhez tartozó bögében ez a többlet vízhozam már megjelent.

A fentiek alapján a felsővezerlésű üzemrendnél a vízelvételezés megkezdését meg kell, hogy előzze egy igény közlés, amely tisztán hidraulikai szempontokat vesz figyelembe.

A hidraulikai szempontok az alábbiak szerint összegezhetők:

Be kell vezetni a levonulási időtartam kifejezést, ami meghatározza az időelőnyt és számítására a következő összefüggés alkalmazható:

Tn-To+Xn/k,

Tz=To+Xz/k

Ahol Tn a vízhozam növelésének ( a nyitás) időelőnye ( s), Tz a vízhozamcsökkenés ( zárás ) időelőnye (s),

To=L/W, W= Vgmk k=l,32xl0'4/mk

Ahol L az átvonulási csatornaszakasz hossza (m), g a nehézségi gyorsulás (m/s2 ), mk a csatorna közepes vízmélysége (m), az Xn és az Xz táblázatból (szükség esetén interpolációval) meghatározható. A táblázat k értéke

k= kV(Qo-To)

ahol a k és a To az előzőek alapján már ismert, a Qo a vízhozam változás (m3/s), V az induló és megváltozott vízhozamoknak megfelelő, két permanens vízszint között tározódó vízmennyiség az átvonuló csatornaszakaszon (m3/s).