A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 3. Blaskovics Gyula (nyugdíjas): Harmadik Honfoglalást!

19

biztosítva nyugtatják meg lelkiismeretüket, - de semmi nem történik. Ezekről a megnyilvánulásokról sem a televíziókban, sem a helyi és országos lapokban semmi nem jelenik meg. így lett elsőszámú közellenség a vízlépcső az egyoldalú tájékoztatással félrevezetett közvéleményben. Isten ments egy vízlépcsőről döntő mai népszavazástól, az elutasítás biztosra vehető azon milliók részéről, akik közvetlenül nem tapasztalhatják a Kiskörei Vízlépcső áldásait.

Ez a vélelem (félelem?) köti gúzsba pártjainkat. Négyévenként muszáj országgyűlési, önkormányzati képviselőket választani. A vízlépcsőzés melletti kiállás, ennek programba vétele biztosra vehető szavazatvesztés. Ennek ódiumát egyetlen párt sem vállalja fel, még akkor is, ha tudatában van döntésének ország károsító következményével. Következőleg a közvélemény megváltoztatása, a pártszavazók tudatának megvilágítása ma a legfontosabb feladat vízgazdálkodásunk felzárkóztatásának megindítása érdekében. Az első lépés terhe hazánk értelmiségére, elsősorban szakmai értelmiségére hárul. Az elmúlt évtizedek tapasztalata bizonyítja, hogy az egyéni kezdeményezések, a szakmai szervezetek egymástól elkülönítetten született eseti állásfoglalásai hatástalanok. Jobbik esetben udvarias, de semmitmondó válaszok érkeznek, rosszabb esetben - és ez a jellemző többség - válasz nélkül maradnak és papírkosárban végzik.

Az áttörés lehetőségét kormányzatunk most teremtette meg azzal, hogy sorban jelentet meg stratégiákat, melyek a gazdaság legkülönböző ágazataiban nyílvánítanak ki kormányzati elképzeléseket hosszútávú célokról és megvalósításuk módjairól. E nemzeti stratégiák - köztük a fentebb hivatkozott aszály- és hajózási stratégiák - kibocsátói hangsúlyozottan hívnak fel véleménnyilvánításra. Szakmai szervezeteinknek nemcsak joga, de kötelessége is ezt megtenni. Állásfoglalásunk summázata: elfogadhatatlanok. De ez kevés, véleménnyilvánításunkban javaslatot is kell tenni Nemzeti Vízgazdálkodási Stratégia megalkotására, csatolva hozzá annak részletesen kidolgozott szövegét. Alapjául Mosonyi Emil professzor úrnak „A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai" című publikációja szolgálhat (Mérnök Újság 2007. március). Ezt kibontva, beépítve és összefoglalva a részfeladatok sokaságát, szakmai szervezeteink együttműködésében készíthető el egy érdemi vitára alkalmas Nemzeti Vízgazdálkodási Stratégia, kihangsúlyozva, hogy megvalósítása adottságaink kihasználásához, lehetőségeink valóraváltásához elengedhetetlen és vízgazdálkodásunk eszközállományának olyan fejfejlesztésével jár, mely a Tisza szabályozásához hasonlóan országunk arculatát századokra ki hatóan változtatja meg.

Az elhallgatás veszélye most is fenyeget, elhárítása érdekében a Nemzeti Vízgazdálkodási Stratégiánkat a közvéleménnyel is tudatni szükséges. Szakmai szervezeteinknek kell,