A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 3. Blaskovics Gyula (nyugdíjas): Harmadik Honfoglalást!

15

kezdve sorol fel számos intézkedési javaslatot. Az öntözésről, mely még a laikus közvélemény szemében is a leghatékonyabb eszköze az aszálykár elhárításnak, mindössze ennyit állapít meg:" ... a rendelkezésre álló öntözővíz mennyisége csökken, az ellátás egyre költségesebbé válik. így az alföldi területeken, ahol a hozzáférhető víz mennyisége már jelenleg is kevés, az öntözés visszaszorulhat." A jövőt illetően leszögezi: „Új rendszerek építését csak akkor szabad elkezdeni, ha az egyéb lehetőségeket már kihasználtuk." Egyetlen konkrét javaslata: dombvidéken helyi tározók létesítése, a felfogott vizek tárolása, csekély energiatermelés mellett öntözésre felhasználása. Ennyit és nem többet prognosztizáltak vízgazdálkodásunknak az aszályelhárításban szánt részvételéről.

Magyarország termőterületének kétharmada a Tiszához és mellékfolyóihoz kötődik. Az itt működő Körösvölgyi Vízpótló Rendszer mintájára az egész térségre kiterjeszkedő hálózat kialakítására lenne szükség a növekvő aszályveszély kártételeinek megelőzésére. Ez szükséges, de nem elégséges. Amikor a legnagyobb szükség lenne rá, akkor a Tisza vízhozama is lecsökken, élővíz jellegének megtarthatósága is kérdésessé válik. Aszályos időszakokban a vízpótlás szükségessége nem vitatható. Ha az Aszálystratégiából nem is, egyéb publikációkból kikövetkeztethető, hogy kormányzatunk megoldásként a vízvisszatartást - tárolást választja. Mint lehetőséget említik a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése keretében készülő - árvizek csúcsvizét befogadó - tározók átalakítását úgy, hogy azok az árvíz leszálló ágában ne űrüljenek vissza, hanem az aszályos időszakokig tárolják, és akkor pótolják az elfogyó tiszavizet. A Tisza és mellékfolyói belépcsőzésével ez a változat helyettesíthető, itt a tározás a mezőgazdaság számára érdektelen árterületeket igényel, lásd: Kisköre.

Kizárólag a Tisza vízgyűjtőjére korlátozódás jövőképe is bizonytalanságokkal terhelt. Egyrészt a globális felmelegedéssel csökken a lehulló csapadékvíz, másrészt nő a határainkon túli - hasonló gondokat megoldani kívánó - vízvisszatartás. Csak idő kérdése, hogy mikor fogy el a tárolt víz, majd kezdődik a Tisza végzetes kiszáradása.

Ilyen veszélyektől, bizonytalanságtól mentes a Dunából történő vízpótlás. Európa legnagyobb folyója még kisvizek esetén is bőségesen fedezni tudja vízigényünket. Vízgyűjtőjén már állandósultak a vízkivételek és ameddig az Alpok gleccserei el nem fogynak, vízhozama is garantálható. Igaz, ez a változat is jelentős költségigényű, de a beruházás sokcélúsága jobban garantálja megtérülését. A Duna - Tisza csatorna egyúttal az egyre jobban elsivatagosodó Duna - Tisza közi homokhátság öntözésének gerinccsatornája is, hajózhatóságának előnyeiről már korábban szó volt. A két folyóágy