A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 3. Blaskovics Gyula (nyugdíjas): Harmadik Honfoglalást!
7 leürítésével levághatok az árvízcsúcsok. A tározóterek a vízminőség védelmét is jól szolgálják, vízszennyezés esetén bennük visszatarthatok és kezelhetővé válnak a szennyezett víztestek. Természetvédelem A természetvédelem alapelve a be nem avatkozás, a természeti értékek változatlanságának biztosítása. Folyóvizeink esetében a természeti értékeket a folyómeder, a benne utazó víztest és medret övező vizes élőhelyek hordozzák, melyek a természeti törvények gátlástalan érvényesülése szerint állandó változásban vannak. Az ősi állapotok jellegzetességeit megőrző folyókon az első vízlépcső megjelenése drasztikus változást hoz, következményeit akár katasztrofálisnak is minősíthetjük. A duzzasztott sok kilométeres szakaszon az odaérkező hordalék lerakódik, töltődik fel a meder, a medermozgás leáll. A duzzasztómű alatt a hordalékterhétől megszabadult folyó ereje középső és alsó szakaszán a laza szerkezetű mederanyagot megbontja és elszállítja, a meder mélyül, viszi magával a víztest felszínét. További vízlépcsők telepítésével nő a befolyásolt folyószakaszok hossza. A teljesen belépcsőzött folyó teljes hosszán leállnak a korábbi spontán változások, állandósulnak és hosszú távon maradnak fenn a belépcsőzéskori állapotok. A trianoni döntés elvágta a kárpátmedence korábban közigazgatásilag egységes folyóvízrendszerét. Legjelentősebb folyóinkon elvesztettük forrásvidékeiket, felsőszakasz jelleget mutató, határon túli hányaduk befolyásolási lehetőségét. Követekezményként el kell viselnünk a határon túli beavatkozások nálunk is érvényesülő következményeit. A Dunára korlátozva idézzük meg ennek természetvédelmi szempontú következményeit: A Duna Visegrád alatt az országhatárig tipikusan középső-szakasz jellegű. A folyó természetes ősi állapotának hazánkban két jellemzője volt: a folyómeder spontán, folyamatos változásának és a folyómedret kísérő zöld folyosónak az állandósága. Ezt az állapotot gyökeresen változtatták meg a múltbéli, határainkon túli beavatkozások, melyeknek tényeit és következményeit - ha tetszik, ha nem - tudomásul kell venni és a jövő intézkedéseinek kidolgozásánál ebből kell kiindulni. A külországokbéli beavatkozások előidézte romlás kezdete a medermélyülés és vele járó vízszintcsökkenés. Első jelei már az 1950-es évek táján jelentkeztek, majd az idő előrehaladtával egyre fokozódtak. Első jelzések a Szigetköz és a Gemenci erdők
