A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

5. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 3. Blaskovics Gyula (nyugdíjas): Harmadik Honfoglalást!

3

erőmű nélkül épültek. Az első - a modem vízlépcső minden elemét tartalmazó - vízlépcső csak 1959-ben készült el Tiszalökön. Az felzárkózás jegyében indult a Kiskörei Vízlépcső építése, készültek a Csongrádi Vízlépcső tervei, formálódtak Bős - Nagymaros elképzelései. 1973-ban üzembehelyeztük a Kiskörei Vízlépcsőt, erőműve 1974-től termeli az ingyenes vízenergiából a villanyáramot. Magyar - szlovák munkamegosztásban megindultak a Bős - Nagymarosi vízlépcsőrendszer kivitelezési munkálatai is. Együtthaladásunk Európával 1980-ig tartott, majd újabb hanyatlás kezdődött. Most nem a lakosság, a pénz fogyott el: a harmadik ütem elhagyásával helyezték üzembe a Kiskörei Vízlépcsőt (duzzasztásban 1,5 m veszteség), Csongrádot erőmű nélkül tervezték, de ez sem segített. Az évtized végi államcsőd fenyegetettségében beruházásokat kellett leállítani Az 1990-es rendszerváltáshoz kapcsolódva megteremtették a vízgazdálkodás visszaszorításának zöldmozgalmi ideológiáját is. Segítségével kikényszerítették a magyar - szlovák szerződés felbontását, véglegesen leállították (Nagymarost vissza is bontották) a magyar fél építkezéseit. Egyidejűleg adták ki a hallgatás mindmáig hatályos parancsát: vízlépcsőről semmit, vagy csak rosszat. Azóta hazánk 1000 MW-nyi vízerőkészletének használatbavételéről még a megújuló energiák témakörében, lehetőségként sem szabad beszélni és lett elsőszámú közellenség a vízlépcső.

A vízlépcsőzéshez hasonló kálváriát járt be a modern vízgazdálkodás további két tartóoszlopa: a tározás és a csatornázás. Bős-Nagymaros szele elfújta a Prédikálószékre tervezett szivattyús tározót, Európában országunk az egyetlen, ahol a terepviszonyok lehetőséget adnának és mégsincs szivattyús tározós vízerőműve. Hosszas vajúdás után megszületett ugyan a tiszai árvízvédekezés fejlesztésének terve, de az előirányzott árvízi csúcstározók létesítése kín-keservesen halad, teljesülése a kilátástalan jövőbe vész. További fejlesztésekre még tervek sincsenek, az utóbbi hetekben lehet csak újabb elképzelésekről elszórtan nyilatkozatokat hallani.

Valamivel jobb a helyzet a csatornázottság terén. Az elmúlt századokban nálunk is fokozatosan létesültek vízforgalmazásra csatornák, melyek képesek gravitációs úton vizet szállítani oda, ahol természetes úton nem, - vagy csak időszakosan tudott eljutni. Főleg a Rába és a Körösök völgyébe települtek azokkal a műtárgyakkal együtt, melyek képesek voltak az élő vízforrásokból az öntöző és malomcsatornákat táplálni.

A Dunát a Tiszával összekötő csatorna gondolata először az 1750-es években merült fel. A második világháború utáni újjáépítési közmunkák programjába bekerült egy új csatorna építése is. A Soroksári - Dunaágból Dunaharasztinál kiágazó, 24 km hosszban