A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 19. Nagy Tamás (ÉDUVIZIG): Az ÉDUVIZIG projektjeinek beruházási tapasztalatai - 20. Papanek László (KDVVIZIG): A Zagyva folyó árvízvédelme, megoldott és megoldásra váró feladatok

A Zagyva folyó árvízvédelme, megoldott és megoldásra váró

feladatok

1. A folyó és vízgyűjtőjének rövid ismertetése

A Zagyva folyó a Karancs hegységben ered, Zagyvaróna határában, a Medves-hegy lábánál a tengerszint felett mintegy 540 m magasságban. A Cserhát és a Mátra hegységek között elterülő széles völgyben halad, az Alföldre érve jásztelek magasságában délkeleti irányba fordul és a Tiszába Szolnok városánál torkollik be. A vízgyűjtő átlagos évi csapadékmennyisége 560 mm, de ez az érték a domborzati viszonyok függvényeként jelentősen változik. A csapadék éves járására jellemző, hogy havi minimuma általában januártól-márciusig, maximuma pedig általában júniusban, illetve a magasabb régiókban májusban alakul ki. A minimum értéke 20-40 mm között mozog, míg a maximum eléri a 80- 110 mm-t is. Rendkívülinek mutatkozott a 2010. május-júniusi hónap, amikor 1 hónap leforgása alatt közel 300 mm csapadék hullott területi átlagban a vízgyűjtőn.

A folyó hossza az eredettől a torkolatig 179,4 km. A legfelső szakasz, mely a forrástól a Jobbágyi település közúti hídjáig tart, 56,54 km hosszban, kisvízfolyásként nyilvántartott. A vízgyűjtő teljes kiterjedése 5676,6 km2. Igazgatóságunk vagyonkezelésébe a forrás- Jászfelsőszentgyörgy közötti szakasz tartozik, ebből a folyóként nyilvántartott hossza 31,46 km. A Zagyva felső részének jelentősebb mellékvízfolyásai a Galga, a Herédi-Bér, a Szuha és a Tarján-patak.

2. A múltban végrehajtott szabályozások

A folyó és térségének szabályozása 1880-tól kezdődött meg, Hatvan, Boldog és Lőrinci térségében. Az 1920-as években elkészült az ármentesítési terv, a tényleges megvalósítás azonban csak 1941-ben kezdődött meg.

A Zagyva mentén a mederszabályozással együtt készültek el az első védművek is, melyek a meder 1941-1942. között végzett kotrásakor épültek, a mederből kikerült anyagból. Ezek a védművek depónia jellegű létesítmények voltak, nyomvonaluk úgy került kialakításra, hogy a későbbi fejlesztések során át lehessen építeni árvízvédelmi töltésekké. Ebben az időszakban a