A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 18. Dr. Nagy László (BME): Gátszakadások napon belüli frekvenciája
belügyminiszter utasítására az alispánok által jelentették a gátszakadások számát, az elöntött területeket és a károkat (Nagy 2007) a jelentett 370 gátszakadásból jelen feldolgozásban (a Duna- és Tisza-völgyre) csak 282 szerepel. A hiányzó csaknem 100 esetekben semmilyen adat nem volt fellelhető a vármegye nevén, illetve az alispán által jelentett összegző számon kívül. Valószínűsíthető további adatok felbukkanása nem csak az említett 1876. évvel kapcsolatban, de a meglévő adatok pontosításával kapcsolatban is. Hangsúlyozni kell, hogy nem teljes a mű, jelenleg itt tartunk. További adatnövekedés elsősorban két területre vezethető vissza. Egyrészt az ismert gátszakadásoknak sem teljes körűek az adatai (már az is jó lenne, ha csak a gátszakadás hosszára, okára rendelkeznénk széles körűen adatokkal), másrészt viszonylag kevés információval rendelkezünk térben és időben a következőkre vonatkozóan: • a jelenlegi Magyarország határain kívüli árvizekről 1920 után (különös tekintettel a Maros XX. századi árvizeiről, Tiszaújlak fölötti gátszakadásokról, a Béga és Temes árvizeiről), • az 1876. évi tiszai árvizet megelőző Tisza-völgyi árvizek következtében kialakult gátszakadásokról, különös tekintettel az 1855. évi árvízre, amikor a töltés építések már a Tisza mellett jelentős mértékben előrehaladtak, azonban magasságuk korábbi gyakorlat híján még nem volt megállapítható, • az 1876. évi, de különösen az 1838. évi jeges árvizet megelőző Duna-völgyi árvizekről, mint például az 1830. évi árvízről, • a Száva és mellékvizeinek előző két évszázadbeli gátszakadásairól. Ezek jobb megismeréséhez a szomszéd országok segítségére is szükség volna. Remélhetően a tervezett könyv eljut a határokon túlra is, és segítő kezekre talál az adatok számának bővítéséhez és az adatok pontosításához. Nem lehetünk azonban büszkék a XX. század második felének magyarországi gátszakadásainál az adatok pontosságára sem, bár kétségtelen, hogy műszaki szempontból a legpontosabb adatok ekkor lettek dokumentálva. A károk, a kitelepített személyek száma és az áldozatok száma egyfajta titokként szerepelt, mert rossz fényt vetett volna egy „tökéletes rendszer” működésére. Sajnálatos módon az utóbbi két évtized gátszakadásainak dokumentáltsága sem volt megfelelő. Óvatosan kell kezelni a korabeli leírásokban azokat a kifejezéseket, amikor minden idők legnagyobb árvizét, országos károkat, vagy soha nem látott méretű áradásokat emlegetnek. Különösen azok az adatok veszélyesek, melyek messziről jött emberek elmondásain és többszörös áttételen keresztül jutottak el az írásos dokumentálásig. A XIX. második fele előtt a dokumentáltság függ a korra jellemző általános információ áramlástól, de minden esetre az első kérdés mindig az, hogy voltak-e gátak az adott korban. A gátszakadások számát adott évben, adott korban a töltések hosszával és a töltések minőségével kell vizsgálni. Meg kell jegyezni, hogy fejlett területeken, például nagyvárosoknál lényegesen korábban megindult az árvízvédelmi művek fejlesztése, mint lakatlan területeken vagy külterületeken. • A Szamoson 1871 előtti időből gátszakadásról kevés információval rendelkezünk. 3 3 Meg kell jegyezni, hogy ez az állítás már 2000-ben is elhangzott pedig akkor még csak 1816 db gátszakadásról volt információ.
