A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 17. Dr. Nagy László (BME): Az elöntött öblözetek a mai Magyarország területén
Kvassay 1913 12449 23851 36300 társulat által ármentesítve Kvassay 1916 12474 25851 38325 társulat által ármentesítve Korbély 1937 265005 6 16700 km2 csonka Mo.-on Korbély 1941 9573 19924 29497 a bécsi döntések után VITUKI7 1977 3426 15286 20712 ártéri szigetekkel8 1%-os vízre9 1. táblázat Magyarország árterének területe különböző források alapján Az ártér nagyságában eleinte csak az utólagosan „ősi ártérnek” vagy „mély ártérnek” nevezett területek szerepeltek. A XIX. század végén az emelkedő árvízszintek felhasználásával időben eltolva, de csaknem minden öblözetben meghatározásra került az ún. „magas ártér”, „fennsíki ártér” vagy „fejlesztett ártér” területe. Az „ártérfejlesztés” végrehajtása10 11 a minisztérium hathatós sürgetése ellenére is több mint húsz évig tartott, pedig a társulatoknak is érdeke fűződött hozzá. Nagyobb volt azonban a birtokosok ellenállása, arra hivatkozva, hogy a földjük még soha nem volt elöntve. Mivel a társulatok működéséhez a hozzájárulást a földtulajdonosok fizették be, azok a nagybirtokosok, akiknek nagy területük volt az ártéren, többet fizettek, nagyobb beleszólással rendelkeztek a társulat ügyeibe. Ok nem örültek, ha kapcsolódó földterületük is bevonásra került és újabb adót kellett fizetni. Ezzel ellentétes volt a mélyártéren földtulajdont birtokló gazdák érdeke, akik azt szerették volna, ha a teherviselők köre nő. így aztán kompromisszumként az ártéren több kivetési részarányt11 is alkalmaztak, ami nagyban függött a föld aranykorona értékétől. A növekvő árvíz magasságok miatt új területeket lehetett az érdekeltek köréhez venni, ami a társulatok bevételét, mozgásterét növelte. (Ne felejtsük el, hogy az ártéri járulékot adó formájában az állam, a kincstár szedte be és utalta a társulatoknak, melyek műszaki és pénzügyi gazdálkodása szigorú állami, szakminisztériumi ellenőrzés alatt állt. Ugyanakkor az ártéri birtokosok a társulati közgyűléseken keresztül gyakoroltak felügyeletet a társulaton. Tehát hiába írta elő a minisztérium az ártérfejlesztést, ha a közgyűlés nem vette a feladatok közé annak végrehajtását.) Az ártérfejlesztéssel sajátos műszaki helyzet alakult ki néhány Körös illetve Berettyó menti településnél. Ezeket a szomszédjukban lévő folyó is, de a Tisza vize is kiönthette mely Tiszadob felől a mostani Keleti-főcsatorna nyomvonalán, vagy Abádszalók-Tiszaroff irányából a Kakatéren folyt lefelé egy gátszakadás következtében. A Tisza-menti társulat joggal mondta, hogy a gátépítési munkájuk ezeket a településeket is védi, tehát fizessenek, de a települések és a földtulajdonosok meg nem akartak duplán adózni. Végül egy minisztériumi állásfoglalás zárta le a vitát, mely szerint egy nagyjából kelet-nyugati egyenestől délre a Körös-völgy felé adóznak, attól északra a Tisza-menti társulatoknak. 5 Alinak ellenére, hogy a mentesített terület jelentősen nőtt Kvassay szerint még 3500 km2 terület vár árvízmentesítésre több kisebb részen, melyek közül a Dél-Borsodi öblözet a legnagyobb. 6 Történelmi Magyarország. 7 Öt Duna-völgyi öblözet területe nem lett meghatározva, így az 1. táblázatban sem szerepel. 8 Az ártéri szigetek területe jelenleg 3830 km2 az 1 %-os valószínűségű árvízszintre. 9 1000 évenkénti visszatérési idejű árvízre az ártér területe 21156 km2 ártéri szigetekkel. 10 A társulatoknak geodéziai módszerekkel újra fel kellett mérniük az ártér nagyságát a megemelkedett LNV-k figyelembe vételével. 11 A kivetési hányad a föld tiszta jövedelmének a társulat által elfogadott százaléka volt. Egyes társulatoknál 5-7 osztályba is sorolták ilyen szempontok szerint a földeket. A földek osztályba sorolását azonban a területek tulajdonosainak kellett jóváhagyniuk, akik éves közgyűléseiken a társulatok működéséről területük részarányában szavazattal bírtak. A kivetés nagysága holdanként 1-6 korona között mozgott a Duna-völgyben a XIX. század végén ez az érték kis területű társulatoknál, ahol az egy hektárra eső gáthossz az átlagnál nagyobb volt, felment 10-12 koronára. A Tisza völgyben 1-4 korona között változott átlagosan. Ugyanakkor a tiszta jövedelem a Duna-völgyben átlagosan 8-10, a Tisza-völgyben 5-8 korona volt Zawadowski (1892) felmérése szerint.
