A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 16. Dr. Nagy László (BME): A leggyakrabban elöntött öblözetek a mai Magyarország területén
1895. 03.28. Szamos jp. 4 Hermánszeg felett két helyen 130-130 m hosszon, Hermánszeg alatt 80 méter hosszú gátszakadás alakult ki a hólvadás következtében. Másnap Gyügyénél volt 80 méter széles gátszakadás. 1896. Szamos jp. 2 Március 9.-én Hermánszegnél hóolvadás kiváltotta árvíz. 1912. 02. Szamos jp. 3 Panyola belsőségében jégmegállás miatt, Szatmár megyei Szamosjobbpart Társ. Az elöntött terület 132 ha. Az elöntött települések száma 8, a Tiszabecsi szakadással együtt. Korbély szerint az elöntött terület a Tiszabecsi szakadással együtt 20000 ha. 1919. Sós patak 1 Ecsedi láp elöntése. 1970. 05.14. Túr bp. 1 27+012 tkm, Garbolc Romániából, 8+7 méter a határ szelvényben meghágás a heves esőzések következtében hajnali fél négykor. 2001. 03.06. Túr bp. 2 Sonkád felett egymástól mintegy 400 méterre két gátszakadás az esőzés következtében elindult árhullám.A gátszakadás délelőtt fél tízkor volt. 7. táblázat Szamosközi őblözeti elöntések elsősorban Sík, OL-K 184-1889 21 cs. és 40 cs., ABKSZ, Dabolci, Kvassay és Zawadowski munkája alapján Összefoglalás Az Árvízvédelmi öblözetek elöntése gátszakadás következtében szerencsére már meglehetősen ritka esemény Magyarország területén, és reménykedhetünk benne, hogy ez így is marad. Azonban nem kizárható esemény, egy maradék valószínűség mindig van, ami be is következhet. A töltések és műtárgyak öregedése növeli a gátszakadás esélyét. A korábbi, történelmi gátszakadások területi és térbeli megoszlása nem egyenletes. A 151 magyarországi öblözetből 70 egyetlenegyszer sem „úszott meg”5 a gátépítések kezdete óta. A leggyakrabban elöntött Duna- és Tisza-völgyi öblözet a 198 és 206 gátszakadással az összes gátszakadás 14 %-t képviseli. Bár a Szamosközi öblözetben több gátszakadás volt azok rövidebb időben játszódtak le, kevesebb elöntést okoztak és az elöntött terület is kisebb volt, mint a Pest-Bajai öblözetnél. Remélem cikkem nem csak azoknak jelent érdekességet, akik ebben a két öblözetben élnek, illetve akik ennek a két öblözetnek az árvízvédelmi biztonságáért felelnek. Irodalomjegyzék ABKSZ (1974): Útmutató gátszakadások elzárásához, OVH Műszaki Fejlesztési Kiadványok. Készítette a VIZITERV 5. Iroda, Babos Z.- Mayer L. (1939): Ármentesítések, belvízlevezetés és lecsapolások fejlődése Magyarországon, I. rész, pp. 32-91. II. rész. pp. 277-278. Bognár L.: A Felső-Szabolcsi öblözet ármentesítése 1846-1958-ig. FETIVIZIG Vízügyi Történeti Gyűjtemény, (F29). Bonczos M. (1941): Beszámoló a Dunai árvízvédelmi kormánybiztos 1941. évi működéséről, Budapest. Dabolczi J. (1963): Árvíz és árvízvédekezés a Zagyván és a Tárnán, VK. pp. 333-341. DékányM. (1878): Magyarországi Armentesítő-Társulatok. Faragó L. (1902): A Vízügyi Szolgálat szervezete, Pallas részvénytársaság nyomdája, Budapest. Fejér L. (1997): Árvizek és belvizek szorításában, Vízügyi Történeti Füzetek, 15. kötet. Fejér L. szerk. (2001): Vizeink krónikája, Vízügyi Múzeum Levéltár és Könyvgyűjtemény. Gyalokay M. és Szolgai J. (1966): Az 1965. évi árvíz Csehszlovákiában, In 1965 Dunai árvíz, Vízügyi Közlemények külön szám, szerk.: Ihrig Dénes, pp. 113-125. Hiring D. szerk. (1977): A magyar vízszabályozás története, Budapest. Kada M., Horovicz B. (1876): A központi árvíz-bizottmány jelentése az 1876-ik évi árvíz lefolyásáról. P e s ti-könyvnyomda- ré s z vény tár s as ág. Kvassay J. (1900): A Duna- és Tisza-völgyi ármentesítő társulatokra vonatkozó statistikai adatok, Pátria irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság, Budapest. VITUKI: Magyarország ártéri öblözeteinek felmérése, Atlasz 5 így nevezték a XIX. századbana az elöntött öblözetet.
