A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 14. Lucza Zoltán (FETIVIZIG) - Szabó János Adolf - Réti Gábor (HYDROInform Bt.): A közös magyar-ukrán mértékadó árvízszint meghatározása
Fentiek alapján a magyar-ukrán határvízi Kormánymeghatalmazottak 2011-ben elhatározták majd megállapodás született arról, hogy a szakértők a soron következő meghatalmazotti ülésszakig (2012. július) elkészítik a határvízi Tisza szakasz (Huszt- Dombrád) mértékadó felszíngörbéjének elfogadásra javasolt változatát. A munkálatok befejeződtek, és a munkacsoport a svájci projekt eredményei alapján javaslatot tett a Kormánymeghatalmazottaknak egy új, korszerű, tudományosan megalapozott, közösen elfogadott módszertan alapján elfogadott mértékadó árvízi felszíngörbe elfogadására. A munkacsoport javaslatait a Kormánymeghatalmazottak 2012 júliusában elfogadták, és gondoskodtak annak törvényi erőre történő emeléséről. A folyók mértékadó árvízszintjeiről szóló 16/2013. (III. 12.) VM rendelet új mértékadó árvízszinteket ír elő a Tisza folyó, Tokaj és Tisza becs közötti szakaszára. A dolgozatban röviden vázoljuk a MÁSZ újragondolásának szükségességét, meghatározásának módszerét, és részleteiben bemutatjuk az új mértékadó felszíngörbét. II. Módszertani áttekintés A MÁSZ újszerű, más módszerekkel történő meghatározása több ok miatt is szükségesnek látszott:- A 100 éves visszatérésű árhullámok meghatározásának jelenlegi - az évi maximumok eloszlásának elemzésén alapuló - gyakorlata ellentmondásokkal terhelt, hiszen annak eredménye egy a megfigyelések erősen limitált számából adódó bizonytalansággal terhelt konstans. Ez egészen pontosan azt sugallja, hogy a 100 évenként egyszer előforduló legnagyobb árhullámok hasonlítanak egymásra, holott ez nyílván nem igaz, különösen nem egy nagyobb vízgyűjtőn. Ezzel szemben a tény, hogy mivel minden 100 év extrém értékei különbözőek, ezért mondhatjuk, hogy a 100 éves (ezáltal az 1%-s) visszatérésű árhullámok valójában nem egy konstans érték, hanem eloszlás.- A „hagyományos", a hosszú távú hidrológiai adatsorok statisztikai feldolgozásán alapuló megközelítések nem adhatnak reális válaszokat a jelen felszínborítottságú vízgyűjtőjének és meder-morfológiájának viszonyaira, illetve a általuk nem becsülhető, hogy egy esetleges, a lefolyást befolyásoló tényezők megváltozását kiváltó beavatkozás (gátépítés, tározók létesítése, városiasodás, stb.) vajon milyen vízjárásbeli változásokat idézhetnek elő az extrém értékeken.- Az árhullámot kiváltó hidrometeorológiai események (eső, hóolvadás) térbeli előfordulásainak, intenzitás-eloszlásainak a lehetséges kombinációi a vízgyűjtő pillanatnyi, tehát az eseményt megelőző állapotával (mederteltségek, talajnedvesség, talajfagy, hóban tárolt vízkészlet, stb.) olyan változatosak, amelyet a történelmi látószögünk nem képes a hidrológiai méréseken keresztül észlelni, feldolgozni. Ugyanakkor, szinte bármikor előfordulhat olyan kombinációja a komponenseknek, amelyek ugyan egyenként már biztosan bekövetkeztek, de együttesen még soha, és amelyek akár minden eddiginél nagyobb árhullámot is képesek okozni. A felső-tiszai vízgyűjtő ismert természeti adottságait figyelembe véve a MÁSZ meghatározására az alábbi lépésekben megfogalmazott, az SH/2/1 sz. svájci-magyar együttműködési program keretében végzett „Árvízi lefolyás elemzése" c. feladat részeként összeállított három „modell-pilléren" nyugvó integrált, determinisztikus-sztochasztikus modellkoncepciót alkalmaztuk. A koncepció pillérei: 1 1) A hidrológiai modell: A vízgyűjtő hegy, és dombvidéki részein - ahol a vízgyűjtő, és a meteorológiai karakterisztikákat egyaránt nagyfokú térbeli heterogenitás jellemzi - a területi összegyülekezést és lefolyást a DIWA (Dlistributed WAtershed), kombinált
