A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
4. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS SZAKTERÜLETÉNEK IDŐSZERŰ FELADATAI - 11. Katona József - Dr. Gyüre Balázs - Kerék Gábor - Ficsor Johanna (ÉDUVIZIG): 2013. júniusi Duna-árvíz hidrológiai értékelése (ÉDUVIZIG) - 12. Kerekes István (ÉMVIZIG): A Bódva szükségtározóinak árapasztó hatása - 13. Dr. Kovács Péter (KDVVIZIG): Az Ipoly november-decemberi vízjárásának vizsgálata a folyó nógrádszakáli szelvényében
2.2 Az Ipoly vízrendszere Az Ipoly főágának az eredetnél közel észak-déli folyásiránya a Losonci-medencében megtörik, völgye először délnyugatra, majd a szlovák-magyar határ elérése után, Szécsény térségében nyugati irányba fordul. A Börzsönynél a folyó újabb irányváltásra kényszerül, a hegységet északról, majd nyugatról nagy ívben körülölelve, a Helembai-hegység szorításában Szobnál ömlik a Dunába annak 1708,2 fkm-énél, 101 m-es tengerszint feletti magasságban. A főág Ipolytarnóc térségében éri el a szlovák-magyar határt és kisebb megszakításokkal a dunai torkolatig határfolyónak tekinthető. Ennek megfelelően csak a közös szakasz baloldali mellékvizeinek vízgyűjtői vannak Magyarországon, míg a felső szakasz mindkét oldali, illetve az összes jobb parti mellékvíz Szlovákiában található. (Kovács P.-Katonáné Kozák E. 2011) 2.3 Az Ipoly vízjárási viszonyai Az Ipoly vízjárása a Dunáénál szélsőségesebb. Az évenként lefolyó vízmennyiség ingadozásának mértéke több mint 1:7. Az előforduló legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya egy-egy esztendőn belül az l:200-at meghaladhatja, több évre vonatkoztatva elérheti az l:1000-et is. Mellékvízfolyásain ezek az értékek még nagyobb szélsőségeket mutatnak, hosszantartó szárazság idején ki is száradhatnak. Az Ipolynak általában két árvize van: a hóolvadás utáni tavaszi (március), mely egybeesik a Duna árvizével, és a nyári esőzések hatására kialakuló kora nyári, a Duna nyári árvize után. Kisvize augusztus-szeptember hónapokra esik. Mindezek mellett előfordulnak kifejezetten téli árvizek is, melyek a hirtelen felmelegedés hatására elolvadó hótakaróból és a melegedét kísérő csapadékokból kapják vízmennyiségüket. (Kovács P.-Katonáné Kozák E. 2011) Az Ipoly vízjárását alapvetően a magasabb hegyvidékekről érkező szlovákiai mellékvizek árhullámai határozzák meg. Délies kitettségű vízgyűjtőikre az év bármelyik szakában érkezhet akkora mennyiségű csapadék, hogy a főágon jelentős árhullám alakuljon ki. Az egyes mellékvízfolyások akár önállóan is okozhatnak árvizet az Ipolyon, de igazán rendkívüli helyzettel a mellékvizek árhullámainak főági egymásra futásakor találkozhatunk. Az Ipolyon a mellékvizeknek és a nagy kiterjedésű árvízi öblözetek tározó kapacitásának eredményeként egy csapadékeseményből két árhullám alakul ki egy időben. A felső és az alsó folyószakaszon a mellékvizek árhullámainak hatására nagyjából egy időben kezdődik a vízszintek emelkedése, de a felső szakasz árhulláma a hullámterekben való tározódás miatt körülbelül két-három nappal később érkezik meg az alsó szakaszra, minthogy az alsóbb mellékvizekből érkező árhullám levonul. A torkolat közelében a Duna visszaduzzasztásának következtében az Ipolyon érkező két árhullám egymásra futhat, ami itt rendkívül magas tetőző vízállásokat is eredményezhet. A vízjárás nyomon követése az országos vízhozammérő törzshálózat mércéin történik. Törzshálózati mércék vannak az Ipoly magyarországi szakaszán Ipolytarnócnál, Nógrádszakálon, Balassagyarmatnál és Ipolytölgyesen. A hazai mellékvízfolyások közül a Ménes-patakon Benczúrfalvánál, a Fekete-víz-patakon Patvarcnál, a Lókos-patakon Bánknál, a Kemence-patakon pedig Bemecebarátinál üzemel vízhozammérő törzsállomás. Az Ipoly minimális vízhozama Ipolytölgyesnél 0,77 m3/s (2004), maximális vízhozama 398 m3/s (2010). (KovácsP.-KatonánéKozáké. 2011)
