A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

3. szekció. FELSZÍN ALATTI VIZEK - A HIDROGEOLÓGIA ÉS A MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 3. Csegény József (FETIVIZIG) - Szabó Éva (Nemzeti Környezetügyi Intézet Felső-Tisza-vidéki Kirendeltsége) : Hévízgazdálkodás a Felső-Tisza-vidéken

tekintetében. A régiót alkotó megyék északkelet-délnyugati fekvéséből adódóan viszont jelentős eltérések tapasztalhatóak. A legnagyobb, legmélyebben elhelyezkedő és legmagasabb hőfokú hévízbázissal Jász-Nagykun-Szolnok megye rendelkezik. Átmenetet képez, de még jó adottságai vannak Hajdú-Biharnak; a hegységkeret közelében fekvő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pedig - ahol a hévíztározók vastagsága kisebb, és az alapkőzet is közelebb fekszik a felszínhez - kevésbé jók a paraméterek.

A legjelentősebb porózus hévíztároló képződmények az átlagosan 500-1000 m közötti mélységben lévő medenceüledékek (homokrétegek) melyekből az átlagosan 40-50 °C-os vízkészletet nagymélységű fúrásokkal tudjuk a felszínre hozni.

A medenceüledékek elterjedése, mélysége, kifejlődése meghatározó a hévizek feltárása szempontjából. A hévíztároló réteg talpszintjének a felszín alatt maximálisan 1000 m-es mélységet tekinthetjük (3. ábra), mivel ennél mélyebben már ritkán van megfelelő hévízadó réteg területünkön.

3. ábra: A hévízfeltárásra alkalmas rétegek Balti szinthez viszonyított mélysége

Vízföldtani adottságok alapján hévíztermelésre kölönösen kedvezőnek mondható a Tiszavasvári-Nagyhalász-Kisvárda-Fehérgyarmat-Nagyecsed-Nagykálló által bezárt terület. Az Ukrajnával határos északkeleti (beregi) részen hévízfeltárás szempontjából kedvezőtlenek a feltételek. A Tokaji hegy környezetében (Rakamaz) a hévízkutatás szempontjából legkedvezőbb hévíztároló réteg kifejlődése szintén kedvezőtlen. [7]

3. A hévízkutatás rövid története működési területünkön

Az alföldi szénhidrogén kutatás (Tisztaberek-1; Nagyecsed-1, MASZOLAJ) és a földtani alapszelvény program keretében mélyült fúrások (Gelénes-1; Komoró-1) alapján ismerjük a terület földtani felépítését.

Az első nagymélységű földtani kutatófúrást Tisztaberek községben mélyítették le még 1934- ben (1100 méter mélységből 40 liter 37 °C-os melegvíz tört fel percenként).

Rendszeres hévízkutatás a Nyíregyháza Sóstó I. és Sóstó II. hévízkút lemélyítésével kezdődött el. Pávai Vájná Ferenc tanácsára 1957-ben fúrták az I. sz. 998 méter mély kutat, amelyből 50 °C-os kloridokban és karbonátokban gazdag gyógyhatású víz tört fel. A két kút megfúrásával egyértelművé vált, hogy vízfeltárásra a Nyírségben is van lehetőség és erre az 500-1000 m mélységben található rétegek a legalkalmasabbak.