A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
2. szekció. KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS VÍZGAZDÁLKODÁS - 13. Szalkay Csilla (SZIE) - Kovács Zsófia (Veszprémi Egyetem): Édesvízért folyó konfliktusok - 14. Varga György - Kravinszkaja Gabriella (Országos Vízügyi Főigazgatóság): Szélsőségek legnagyobb tavunk vízháztartásában
7 CN CM CN évi párolgás------Lineáris (évi párolgás)-------Polinom. (évi párolgás) 5. ábra: A Balaton párolgása A Balaton természetes vízkészlet-változása Egy tó vízháztartásában természetes vízkészlet-változásként a természeti tényezők által meghatározott vízmérleg-elemek (a Balaton esetében a tóra hulló csapadék, a tóhoz történő hozzáfolyás, valamint a vízfelületről történő párolgás) algebrai összegét értjük. Ez a számított mutatószám integráltan jellemzi a tó vízháztartásának alakulását. A Balaton természetes vízkészlet-változásának sokévi (1921-2012) átlaga 581 tómm/év, a minimum -281 tómm 2012-ben, a maximum 2031 tómm 1965-ben fordult elő. A 6. ábrán szemléltetjük a Balaton évi természetes vízkészlet-változásának idősorát. Szembetűnő az 1970-es évek közepétől jellemző erőteljes csökkenő irányultság, amely feltűnő hasonlóságot mutat a hozzáfolyás ugyanezen időszakban bekövetkezett változásával. További kiemelésre méltó tény az, hogy az 1921 és az 1999 között időszakban a természetes vízkészlet-változás évi összegének előjele, minden évben pozitív volt. Ez azt jelenti, hogy a tó természetes vízbevétele (csapadék+hozzáfolyás) több volt, mint a természetes vízleadás (párolgás) értéke. Ezt követően a 2000 és 2012 közötti 13 éves időszakban 7 olyan év fordult elő, amikor a természetes bevétel kisebb volt, mint a természetes kiadás!
