A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 19. Dr. Szlávik Lajos - Kaján Imre (EJF): Az 1838. évi pest-budai árvíz esemény-története és utóélete

Március 15-én estére már olyan magasra emelkedett a víz, hogy a csepel-szigetcsúcsi jégtorlasz két oldalán már kb. 3 méteres vízszintkülönbség volt. Az éjjel 11-kor 29 láb 4 hüvelyk 9 vonással (mai vízmérceállás szerint 929 cm-rel) tetőző árvíz az eddig észlelt legnagyobb vizet (1775) 165 cm-rel haladta meg. A roppant víznyomás végre kimozdította helyéből a csepelszigeti hatalmas jégtorlaszt, s így 16-án már megkezdődött az apadás, majd március 18-án Pest-Budán visszatért medrébe a Duna.

A gyors pest-budai apadásnak azonban nagy ára volt: a hatalmas jégtömeg a Budafoki- Dunaágban újra meg újra elakadt, a víz pedig oldalirányban tört utat magának, elöntve Albertfalvát, Tétényt, Érdet, a teljes Csepel-szigetet és a Duna bal parti síkságának mélyfekvésű területeit.

Az árvíz a Duna-völgyben roppant károkat okozott. Volt olyan falu (pl. Albertfalva), ahol egy ház sem maradt, a károk legnagyobb részét (anyagiakban és emberéletben egyaránt) mégis a virágzásnak indult főváros, Pest szenvedte el: az árvíz által közvetlenül kioltott 153 emberéletből 151 (későbbi hivatalos források szerint 122) itt veszett el (Budán egy sem!) és az anyagi kár több mint 70%-a is Pest városáé volt. Összesen 2882 ház dőlt össze (Pesten 2281, Buda külvárosaiban 204, Óbudán 397), nagyon megrongálódott további 1363. A legnagyobb károkat Pest három külvárosa szenvedte el: a Terézvárosban az épületek 59%-a, a Józsefvárosban 71%-a, a Ferencvárosban pedig 83%-a pusztult el. A józsefvárosi Stáció (ma Baross) utcában egy ház sem maradt lábon, máshol pedig a romoktól azt sem lehetett tudni, merre vezet az út.

6. kép Vörös márvány árvíztábla Budapesten, az V. Váci utca 47. alatt

A nagy árvíz emlékét a pest-budai lakosok szerte a városban árvíztáblákkal örökítették meg: a márványból faragott kezek kinyújtott mutatóujja az ottani legnagyobb vízállást jelzi. De nem csak ezt! Hisszük, korabeli elődeink büszkék voltak arra, hogy a fejlődése teljében elpusztult város helyére új, szebb várost emeltek. Büszkék voltak újjászületésükre, megújuló képességükre és az árvíztáblák üzenetével ezt akarták ránk, utódaikra hagyományozni (6. kép).

5