A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 15. Dr. Nagy László (BME): Panama és a Panama csatorna rövid története

1907. David DuBose Gaillard alezredes a középső 50 kolométer hosszú munkaterület főépítésvezetője volt a Pedro Miguel zsiliptől a Gatun gátig. Onnan folytatja a munkát, ahol a franciák otthagyták, végigvinni a Culebra bevágást a kontinentális vízválasztón (később az amerikaiak az emlékére Gaillard bevágásnak nevezetek el).

1907. kora őszén következett be a Gold Hilltől (Aranydombtól) közvetlenül délre. A Cucaracha rézsűvel már a franciáknak is többször támadt bajuk, újra és újra mozgásba jött. 1907. október 4-én éjjel a napokon át tartó szokatlanul heves esőzések után a rézsű talaja lavinaszerűen az árok fenekére csúszott és összetört két útjában lévő gőzexkavátort, elsöpörte a vasúti pályatesteket. A mozgás még napokon keresztül folytatódott, 24 óránként 3-4,5 méterrel, ahogy akkor leírták „afféle trópusi gleccser volt", csak jég helyett iszapból. A mozgó felszínre tűzött cölöpök helyét 24 óránként háromszögeléssel ellenőrizték. Mire a földcsuszamlás 10 nap múlva megállt, addigra már 380 000 köbméter talaj került az árokba.

1909. augusztus 24. Megkezdődik a zsilipek építése. A sziliptornyok 80 láb magasak és 100 láb hosszúak. A zsiliipkamra mélysége 13 láb. A zsilipeket öntött betonból építették, amit látványos drótkötélpályákkal vittek a helyszínre.

1910- ben a Cucaracha kétszer is újból megindult. Exkavátorokat, pályatesteket, mozdonyokat, vasúti kocsikat és sűrített levegő vezetékeket temetett be. Az árok déli végét hónapokra eltorlaszolta a lavina. Gaillard egy év múlva azt jelentette, hogy a legrosszabb földcsuszamlásokon már túl vannak. De valójában azokat még a jövő tartogatta.

1911- től kezdve, amikor az árok már jóval mélyebb lett, minden évszakban történtek földmozgások, méghozzá egyre fokozódó erővel. Suvadások játszódtak le Las Cascadas-nál, La Pita-nál, Empire-nél, Liriónál és kelet Culebránál. Összesen huszonkétszer indult meg a föld ezeken a helyeken. Cucaracha úgyszólván sosem maradt nyugton. 3 hónapba telt, amíg az 1911-es földcsuszamlások után az árokba zúdult követ és talajt sikerült kiásniuk. 1912-ben 4,5 hónapot a földlavinák elhordására kellett fordítani. Volt olyan gőzexkavátor, amelyiket olyan mélyen borított be a lesuvadt talaj, hogy csupán a teteje állt ki belőle. Száz és száz kilométer vágány tűnt el, vagy görbült el. A pályatest olyan lett, mind valami rozoga hullámvasút. Egyes teraszolt lejtőkön a rézsű olyan lassan csúszott lefelé, hogy naponta csupán néhány cm-t tett meg. Az egyik földcsuszamlás pontosan lépést tartott az árok alján lévő gőzexkavátorral, amit az exkavátor egyik nap kiemelt földet, azt másnapra a suvadás pótolta. A legveszedelmesebb effajta földcsuszamlások a bevágás nyugati partján, Culebra városával szemben fordultak elő, ahol 1911-ben a talajban hatalmas hasadékok támadtak. 1912 nyarán „a nagy, idegekre menő Cucaracha" további 2,3 millió köbméter földet zúdított a csatorna útjába, ám az árok nyugati oldalán, Culebránál a leomlott földmennyiség ennek több mint kétszeresére rúgott. Culebra településen 30 épületet kellett a bevágás szélétől hátrább helyezni.

1912. január 19-én a Cucaracha újból megmozdult. Ez a földmozgás a teljes fenék alatt átvágott és a csúszólap belemetszett a szemközti rézsűbe. A felszínmozgás ekkor már hatodszor semmisítette meg hónapok munkáját.

1912. A Chagres folyón létesült Gatun gát a Culebra bevágásból származó meddő tonnáinak felhasználásával készült. A Gatun gát a Panama-csatorna fő vízellátásának kialakításához feladata a csatorna vízszintjét álladó szinten tartani. Az elárasztott város Matachin (öngyilkos kínaiak) a vasútnál dolgozó kínai munkások