A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 12. Kiss József Mihály (Nemzeti Környezetügyi Intézet): Lampl Hugó vízügyi munkássága a levéltárban őrzött hagyatéka tükrében - 13. Kissné Bognár Krisztina (SZIE): Bemutatkozik a SZIE KDKL Levéltára - 14. Körösmezei András (Nemzeti Környezetügyi Intézet): A Szamos szabályozása a XVIII. században, a XIX. század végén és a XX. században, különös tekintettel a Szatmárnémeti alatti szakaszra
3 egy öl vastagságú tölgyet, s ugyancsak kivontattak egy 8 láb vastagságú 36 láb hosszú nyárfatörzset is.”13 „Zanathy szolgabíró Mácsánál kezdte a tisztítást s Ököritó, Tüzesárok, Fülpös, Kistelek, Erdőszáda, Monostor, Borgó, Balotafalu és Sebespatak felé folytatta. Munka közben mind a 18 gépje összetörött. 'De hát - írj a ő maga - képtelen fák, az kiket kell kivonni.'” A Szamos szabályozására ezt követően ebben az időszakban már nem került többé sor, mert a fő célt, a Szamos hajózhatóvá tételét gróf Károlyi Antalnak sikerült elérni: „Azt azonban még is eszközlötte, hogy a Szamos vize Erdélyország határától kezdve a Tisza folyóba szakadásáig hajózhatóvá lett darab időre; melly szerencsés sikerért, a Nagy Mária-Theresia császárné és királyné asszony gróf Károlyi Antalt azzal jutalmazá, hogy iránta 1780-ki Kis-Asszony hava 19-dik napján, gróf Esterházy Ferencz magyar kancellár által kegyelmes tetszését kijelenteni méltóztatott.”14 Gróf Károlyi Antal figyelme, ekkor az Ecsedi-láp egy részének lecsapolására irányult, mert ezzel elérhetővé vált nagy területek mezőgazdasági művelés alá vonása. Domahida helyiség határától, ami a Sás-Láp vagy másik nevén Tolás nevet is viselte egészen Szamosszegig a Kraszna folyót sikerült az eredeti medrébe terelnie. Összesen 27055 öl hosszúságban a Kraszna kotrását Károlyi gróf a saját költségén elvégeztette s ezzel a láp egy részét lecsapolta, s óriási területeket visszaadott a mezőgazdasági művelésnek.15 Másik nagy vállalkozása a Szatmár város melletti Postakert dűlőben 1783-ban egy Szamos-kanyarulat átvágása volt. Ez olyan jól sikerült, hogy a szatmáriak további átvágásokat is el szerettek volna végeztetni a Szamoson, hogy a város nagyobb biztonságban legyen az árvizektől. „A szatmáriak oda határozták magukat: hogy ez évi nyáron több területet is keresztül vágatnak. Ki is czövekeltette Mezeő Cyrill a Gorzás és Tajti nevű két tekerül etet, amazt 262, emezt 133 öl hosszanta, de az egész idei munka csak a czövekelésből állott; és pedig úgy látszik, azért, mert a város a Dinnyés-kert nevű területet akarta volna, amazok előtt keresztül hasíttatni; amint csakugyan. írásban megkérte Szatmár városa 1784-iki Szent Iván hava 7-dik napján gróf Károlyi Antalt: adna engedelmet abbeli szándékának teljesíthetésére; de azt a gróf megengedni nem akarta: mert Mezeő Cyrillnek, Szatmár vármegye földmérőjének az volt e folyamodás feletti véleménye, hogy előbb a Gorzás, utána a Kis-Tajti, aztán a Borszeg, meg a Latorszeg nevű tekerület, egyenes vonalban a Császárföldén metszettessenek által, és úgy húzattassék árok a Dinnyés-kerten, mert ha a vízi munkálat szabályai ellenére ez, mint felső, hamarább vágatnék át a fentebb nevezett alsóknál, a vármegyének és közönségnek tetemes kárára válnék; amennyiben most is, évenként, keresztül szakítaná a vetési töltéseket a Szamos és kiöntéseket okozna, aztán pedig a Kő-kert nevezetű zugra Császárfölde felé, holott közönségesen kicsapni szokott, nagyobb erővel, nagyobb sebességgel, következésképpen nagyobb kártékonysággal rohanna.”16 Szatmár lakói hiába lebbeztek fel a Helytartótanácshoz, az Károlyi utasítását jóváhagyta. A végzés ellenére a szatmáriak a Szamos kanyarulatainak átvágását mégis a maguk elképzelése szerint végezték el, nem hallgatva az okos szóra.17 így a Gorzás átvágása ugyan megtörtént, de néhány évtized múlva a Szamos annyi hordalékkal töltötte meg Szatmámál a folyó medrét, hogy a hajózás mégis lehetetlenné vált. A XVIII. században a Szamos folyó szabályozásának ügyében az alábbi fontos dolgok történtek: felszámolták az ősállapotokat, ha nem is tartósan, de megtisztították a folyó medrét, megkezdődött a legveszélyesebb kanyarok átvágása és az Ecsedi-láp lecsapolása. A munkának a jelentősebb része azonban a XIX. századra maradt. A további szabályozási terveket 1853-ban Boros Frigyes készítette 13 Ua. 568. p. 14 Waltherr László: Porcshalma és az ecsedi tó In: Tudománytár, közre bocsátja a Magyar Tudós Társaság, 1836, 158. p. rhttp://books.google.hu/books?id=ZwdKAAAAcAAJ&pg=PA177&lpg=PA177&dq=gorz %C3%Als+szamos&soiirce=bl&ots=00nEa zBoP&sig=A3vSDrpYbONfkwP90kdQ8cE8AVO&hl=hu&sa=X&ei= K4KkUeSaOPDb4OS-3oHYAw&ved=0CFAO6AEwCA#v=onepage&q=gorz%C3%Als%2Qszamos&f=falsel 15 Ua. 167. p. 16 Ua. 176-177. p. 17 Takáts Sándor: A Szamos szabályozása a múlt században In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1898 5. évf. 10. szám, 576. p.
