A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 11. Kajcsa Zsuzsa (KDVVIZIG): Az Észak-Duna-völgyi öntöző- és belvízrendszer fejlődésének történeti áttekintése
A kiépült rendszer működése A főműveken történt beavatkozások Az ezt követő száraz időszakban a vízrendezési beavatkozások üteme lelassult, és azok csak a meglévő létesítmények vízszállító képességének, üzembiztonságának megőrzését szolgáló felújításra korlátozódtak. A Duna-Tisza Hátsághoz tartozó fennsíki területek talajvízszint süllyedése kapcsán a vízpótlás és a vízvisszatartás kérdései kerültek előtérbe. Az 1997-ben megindult „Duna-Tisza Hátság vízpótlása” és a „Belvízcsatornák rekonstrukciója” nevű beruházások az 1997-2004 közötti időszakban a kettősműködésű csatornákon (DTCS 5 km hosszú szakasza, az I. Árapasztó, DVCs és a XXX. csatorna alsó szakasz) végzett beavatkozások a vízszállító képesség megőrzését, a gépi fenntartás lehetőségét biztosító felújítások voltak. Az ezek keretében végzett munkák, a Hátsági területeken a vízpótlás-vízvisszatartás lehetőségének javításán túl a belvízi biztonság növelését szolgálták. Ezek a létesítmények viszonylag szűk körére vonatkoztak, az egyéb létesítményeken elmaradt beavatkozásokat a preventív védekezés, valamint az operatív védekezések során végzett munkálatok pótolták. Regionális Operatív Program keretében a 2010-2011 években elkészült a Szúnyogi szivattyútelep rekonstrukciója. Ennek során a szivattyútelep vízszállító képességének megőrzése, biztonságos üzemeltetése érdekében szükséges korszerűsítési munkákat végeztük a gépi uszadék eltávolítás, és a kétirányú vízforgalmat regisztráló vízhozammérés megoldásával. A területhasználat igényeinek - rendszer működtetésének változása Az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott a vízgyűjtők területhasználata. A területen számos a vízelvezetés vízpótlás körülményeit érintő változás történt:- Növekedett a terület beépítése, új közlekedési vonalak, lakó- és ipari parkok létesültek. A beépítések módosították az érintett terület lefolyási viszonyait, a vízelvezetések prioritását. A mély területek beépítésével a vízvisszatartásra igénybe vehető területek lecsökkentek.- A települések szennyvízelvezető hálózatának kiépültével egyre több csatornát vettek igénybe szennyvízbevezetésre. Ez megnöveli a vízminőségi káresemények kockázatát, valamint a csatornák fenntartási igényét.- A korábbi belvízi elöntések területén halastavakat, vizes élőhelyeket ökológiai célú tározókat létesítettek, és jelentős területet vettek igénybe kavicsbányászat céljára. Mindez csökkenti a vízvisszatartásra igénybe vehető területek nagyságát.- Jelentős területek kerültek természetvédelmi oltalom alá. Megalakult az Ocsai Tájvédelmi körzet, a Kiskunsági Nemzeti Park, a csatornák jelentős része (40%-a) Natura 2000 védett terület. A természetvédelmi előírásokhoz való alkalmazkodás mind a csatornák üzemeltetésénél, mind azok fenntartásánál komoly problémát jelent.- A mezőgazdaság szerkezetváltásával megváltozott egyes területek vízérzékenysége, illetve vízigénye. A nagyüzemi táblák vízelvezetésére létesült levezető csatornák
