A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 11. Kajcsa Zsuzsa (KDVVIZIG): Az Észak-Duna-völgyi öntöző- és belvízrendszer fejlődésének történeti áttekintése
A rendszer átalakítása öntözővíz szállításra A 40-es évek második felétől kezdődő csapadékszegény időszakban a nagyüzemi gazdaságok kialakulásával intenzív öntözés fejlesztés indult. Nagy kiterjedésű felületi öntöző telepek létesültek az I. Árapasztó, valamint a DVCs mentén. Ezek vízellátása a Ráckevei Duna felöl, az I. Árapasztón keresztül történt. A csatorna teljes vízszállításának kihasználására szükség volt arra, hogy az öntözővíz az I. Árapasztó mellett létesült felületi öntöző telepeken kívül a Borzasi zsilipen történő átirányítással a DVCs melletti öntözőtelepekre is eljusson. További vízpótlási lehetőséget teremtett az 1948-50 években kiépült, a Soroksári Duna Dunaharaszti szelvényénél kiágazó és Sári alatt a Duna-völgyi főcsatornába torkolló Duna-Tisza csatorna. A DVCs-n a DTCs becsatlakozás alatt 1951-ben megépült zsilip (Sári zsilip) biztosította az öntözővíz betápláláshoz, illetve a belvízkivezetéshez szükséges vízkormányzást. Az 50-es évek végén a 60-as évek elején további öntözésfejlesztések történtek. Az alsó szakasz vízellátása érdekében 1962-ben kiépült a Kiskunsági Főcsatorna, bővítésre került a Duna-Tisza csatorna. Az öntözővízszint szabályozás biztosítása érdekében átépítették a belvízlevezető csatornák vízkormányzó műtárgyait, és számos új öntözőtelep is létesült. A Duna-Tisza csatorna vízkészletére támaszkodva a csatorna mentén, Alsónémedi-Ocsa- Dabas térségében nagykiterjedésű felületi öntözőtelepek létesültek. Az I. Árapasztó és a XXX. csatorna vízkészletére támaszkodva az ötvenes évek végén épült ki az Apaji halastórendszer, valamint a XXX. csatorna mentén is nagykiterjedésű felületi öntözőtelepek létesültek. A terület elárasztása, illetve a halastóban tartott magas vízszint a környezet talajvízszintjét megemelte, ezért ezeket a későbbiekben felhagyták. Az öntözéses gazdálkodás 1960-tól ismét fellendült. Ebben szerepet játszott az is, hogy a mezőgazdaság időszakos átszervezéssel együtt járó termelés csökkenést a rendelkezésre álló vízkészletek felhasználásával is mérsékelni próbálták. A fejlesztések során a felületi öntözés folyamatosan háttérbe került, az új telepek esőszerű technológiával készültek. Ebben az időszakban épült ki a Duna-Tisza csatorna menti legjelentősebb öntözőtelep, a 1675kh (964 ha) területű Alsónémedi 10. fürt ac. öntözőtelep. Az öntözésfejlesztés intenzív időszaka azonban (a viszonylag rövid aszályos periódus elmúltával) 1964-el lezárult. A rendszer további fejlesztése a belvízi tapasztalatok alapján Az 1966-70-es évek nedves periódusát követően ismét a vízelvezetésre helyeződik a hangsúly. A Dunavölgyi és a Soroksári rendszerben végzett nagyarányú fejlesztés célja az Alsó-Duna-völgy tehermentesítése érdekében a Ráckevei (Soroksári) Duna felé történő belvíz kivezetés biztosítása volt. Ezért felújításra került a Dunavölgyi rendszerben az I. Árapasztó és annak Szúnyogi szivattyútelepe. A kivezetés igényeinek megfelelően jelentősen bővítették a XXX. csatorna Borzas-Ürbő közti szakaszát. Az 1966-ban észlelt vízhozam alapján bővítették a XX. és a XX. Árapasztó csatornát. A XX. csatorna vizének DTCs felé történő átirányításának biztosítására megépült a Sári szivattyútelep. A XXXI.
