A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 10. Horváth Vera (Duna Múzeum): Öntözéses gazdálkodás kisalföldi bolgárkertészetekben
engedélyeken a következő sorok vannak: „az ideiglenes engedély (...) helyszíni tárgyalás mellőzésével és a m. kin kultúrmérnöki hivatal javaslatára kiadható volt (...) a vízmüvek által érintett összes birtokrészletek tidajdonosai a vízmüveknek fentiek szerinti létesítés és az öntözés gyakorlása ügyében egyértelmű, kölcsönös megállapodást létesítettek”. Mindezt a kérvényhez csatolt bérleti szerződések másolataival igazolták. A két engedéllyel 2 illetve 6 kát. hold nagyságú birtokrészleten létesítettek bolgáröntözéses kertészetet, egyikük a folyó bal partján másikuk a folyó jobb partján. Engedélyezték számukra, hogy egy 18-18 cm-es nagyságú belső nyílású fából készült csővel a Keszegér vizét egy aknába vezessék, ahonnan aztán lovas járgányú vízemelő kerékkel öntözésre használhassák. Érdekesség, hogy itt még állattal meghajtott vízemelőt említenek. Több szakirodalom ugyanis megjegyzi, hogy a bolgárkertészek a 20. század első felében már áttértek a motoros szivattyúkra. Az iratokban pontosan meghatározzák - a helyrajzi számok és tulajdonosainak feltüntetésével - mely földek azok, ahol tetszés szerinti számú és irányú öntöző csatornát és árkot működtethetnek. Mindezek mellett továbbá még jogosultak az év áprilisszeptember hónapjaiban az öntözésre. Itt a mennyiséget is megszabták. A kisebb területű öntözésnél másodpercenként 2,5 liter vizet, a nagyobbnál pedig másodpercenként 7 liter víz kivételét engedélyezték. Természetesen a csatornákat, „berendezéseket” a saját költségükön mindig rendben kellett tartaniuk, az „öntözést pedig akként gyakorolni, hogy csurgalékvíz ne keletkezzék, illetve a Keszegérből is csak annyi víz kivételét engedélyezte, amennyi víz az öntözött területen teljes felhasználást nyer. Az engedély a bérleti szerződés lejártáig szól.14 A helyszínrajzokból és az engedélyekből kiolvasható, hogy mindkét esetben egy bizonyos Tüske család tulajdonában lévő földrészen nem létesült bolgáröntözés. Mivel azonban a szomszédos parcellákon igen, így engedélyeztek egy alátámasztáson nyugvó hordozható facsatomát, hogy azzal az egyik földrészről a másikra áttudják vezetni a vizet. A földhasználó kertészeknek biztosítani kellett, hogy az áthidalt föld birtokosa bármikor eljuthasson oda és a bolgárkertészek úgy vezessék át az öntöző vizet, hogy a föld tulajdonosát munkálataiban ne zavarják. Az engedély mindent pontosan meghatároz, amelyet - a községet is tájékoztatván - a hirdetőtáblán 15 napra kifüggesztettek. így az 1930-as években a Keszegér jobb és bal partján bolgár rendszerű öntözést létesíthettek. Az engedélyüket a bérleti szerződések lejártával megújították. A helyi lakosság idősebb generációja, még emlékezik ezekre a bolgárkertészekre. Egyikük a piacon árult szép palántáikra, zöldségeikre, mások a kunyhójukra, amiben éltek. Időközben a felettes vízügyi szervezet is átalakult és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésébe került a Keszegér vízfolyás is. Átalakult a hazai közigazgatás, megyerendszer is. Nem ismeretes, hogy mennyire volt folyamatos a bolgárkertészek öntözési engedélyezése, de az Észak14 1885. évi XXIII. trc. 33§ alapján
