A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)

11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 7. Geló Edit (KÖTIVIZIG): Interjú Nádas Szilveszterrel

is, tehát volt idő arra, hogy rendbe rakjuk a „harci terepet”, ahol komolyabb védekezési dolgok történtek. A másik dolog még ez a hullámtörés elleni védelem, ahova rozsét, karót ki kellett szállítani, ezt az anyagot be kellett építeni, mozgatni kellett, ha változott a vízállás. De ebben az időszakban az egy szerencsés dolog volt, hogy ezek a brigádok tudták, hogy mit kell csinálni és, hogy hol jelentkezhetnek a legnagyobb feladatok. Tehát hogyha jelenség volt, akkor a beavatkozást akkor is megtudtuk időben csinálni, ha szélsőségesebb feltételek voltak. Ami jellemző, hogy akkor terepjáró járművekkel alig rendelkeztünk, a termelő szövetkezetek tudtak akkor járműveket biztosítani, ami alkalmas volt a kiszállításra, de az sem korlátlan mennyiségben, hanem hellyel-közzel volt megoldható a szállítás.

A felkészülés is időben történt, tehát volt idő arra, hogy a Közép-Tiszán egy 10 nappal előtte is el lehetett kezdeni kihordani a véd anyagokat, most várakozzunk az utolsó pillanatig. Hogy vagy lesz rá szükség, vagy nem. Egy másik dolog, ami még akkor jelentkezett, hogy a hullámtér nem jelentett visszaduzzasztási problémát. Tiszta volt a víz, gyorsabban lefolyt. Tehát érdekes dolog, hogy az 1970-es védekezésénél a 909 cm-es Szolnoki vízállásnál annyi vízhozam folyt le a Tiszán, mint a 2000 és 2006-nál. Tehát a Tiszán 2600-2800 ml/s a vízhozama. Én azt látom, amit még elmondanék, hogy abban az időben folyamatos volt a pályakezdőknek a felvétele. Tehát az idősebb korosztálynak volt ideje arra, hogy szárnyai alá vegyen egy-egy fiatal szakembert és kihozza belőle a maximumot. Én az idősebb kollegák bizalmát élveztem az ismereteket maximálisan, amit fel tudtam venni, azt átadták, azt is megmondták, hogy hogyan kell egy terepszemlét végrehajtani, úgy hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Tehát ennek az elsajátítása sokkal nehezebb a mostani időszakban, mint akkor volt. Mert akkor olyanra is volt lehetőség, hogy 1-2 csatornát, töltésszakaszt bizony gyalog jártunk végig és mást lát az ember gyalog, mint gépkocsival. Meg akkor még az első számú vezetőknek is volt még ideje arra, hogy ilyen szürke előadókat is, hogy szinte havonta megkérdezzenek, hogy mi a feladata, hogy áll vele, mi az Igazgatóság feladata, az Igazgatóság főbb számai, hogy áll az Igazgatóság a többi Igazgatósághoz képest. Jelentős dolog volt még akkor a Vízgazdálkodási keret tervek elkészítésében való közreműködés. Ezek egy 20 éves tervek voltak, amiben közreműködtünk. Amikor megjelent ez a vaskos könyv, akkor ebben ha visszanézte a saját tevékenységét az igazolni látszott és ez a keret-terv egy 20 évre határozta meg a teendőket. Tehát ettől a stratégiától nem igen tért el a szervezet. Ez költség kímélő is mert tudták, hogy mi következik, nem volt kapkodás. Ez utána 5 éves tervre lett lebontva, tehát a tervszerűség egy nagyon fontos dolog volt és abban az időszakban az anyagi forrásokkal bővebben álltak rendelékezésre, mint napjainkban és ez meg is látszott a töltéseken. Szerencse, vagy nem is tudom minek nevezhető, hogy katasztrofális esemény nem történt a szűkös források ellenére az utóbbi időben.