A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 7. Geló Edit (KÖTIVIZIG): Interjú Nádas Szilveszterrel
Szakaszmérnökségen, öntözési előadó volt és a főnöke egy idős öregúr, Vincze Laci bácsi azt mondta, hogy fiam, ha kijössz Mezőtúra kerületi felügyelőnek, akkor kaptok lakást. Végül itt akkor még egy árvízvédelmi szakasz egy 40-50 km volt. Én a Cibakházától Fegyvemekig lévő Tisza szakaszt és az ehhez tartozó belvíz öblözetnek lettem a kerületi felügyelője. Ez akkor a 7-8 árvízvédelmi szakaszt jelentette. Akkor általában 5 kilométerenként voltak gátőrházak, most ez már megduplázódik. Ezek a gátőrök ismerték a falubeli embereket és egy fordítva is így volt. Ismerték azokat a brigádokat, akik itt dolgoztak, ezek a brigádok ilyen jó szakmával nem rendelkeztek, de minden megtudtak építeni. Tehát igen érdekes dolog volt mikor így kikerülve ennyi embernek a munkautalványát meg kellett csinálni, sokkal rosszabb szállítási feltételekkel és körülményekkel, mint amik most vannak. Egyik első ilyen időszakban Tisza hullámtéri rámpája alatt kellett egy 1 m-es átereszt építeni hullámtéri csatornák jobb áteresztése érdekében és hát annak rendje-módja szerint annak a felmérése, kitűzése, szükséges rajzok elkészítése. Végül is az emberek úgy csinálták volna meg, mint ahogy először adtam meg akkor a műtárgyfenék egy 15-20 cm-el magasabbra került volna, mint a csatomafenék, de mégis jó, tehát nem akartak átverni, együtt éreztek. De észre is vettem és másnap hajnalban ott voltam és mosolyogva nézték, hogy - na mit nézzünk Főnök, milyen probléma van, de hát végül is nem volt és ez olyan lökést adott, hogy utána a bizalom végig hatot. A belvízvédekezésnél már említettem ezeket, a nehézségeket, hogy az üzemanyag szállításban, akkor a gazdák jobban igyekeztek a földjükről elvezetni a vizet. Sok pici csatorna volt, amit idővel beszántottak és így már több helyen volt, vagy megállt a víz. Akkor voltak mély fekvésű területek, amiket mentesíteni kellett, ott is hordozható szivattyúkkal kellett fölvonulni, de hát ez a vidék olyan sáros, meg olyan körülményes, hogy hogyan is mondjam, emberpróbáló dolog volt. Az árvízi vonalon már mikor 73 tájékán idekerültem 75-76 tájékán keletkezett egy jelentősebb periódus, ami magasabb vízállásokat követelt, tehát védelmi fokozatok elrendelésére került sor. Ekkor, ami más volt mint most, hogy a téli, tavaszi, őszi időszakban volt lehetőségünk arra, hogy a hullámtéri csatornákat kitisztítsák ezek a kubikusok. Tehát előtte geodéziai felvétel, utófelvétel és átereszek építése ez rendben megtörtént és egy másik dolog volt a nyári gátak helyzete. Azon a szakaszon, ahol felügyelő voltam a szandai nyári gát ami 9 km hosszú, a fűztelepi nyári gát, a szajoli nyári gát. Ezek a nyári gátak egy 650 centis szolnoki vízmércén mért vízállásra voltak engedélyezve, de az évek során mindig 20-30 cm rátöltöttek erre a dologra és hát volt a fűztelepi, ami már egy 8 m-es vizet is képes volt kivédeni. Még a hullámtérről beszéltünk, a csatornák tiszták voltak és vezeték le a vizet árvíz után, de magát az árvízvédelmi töltés kaszálása is zökkenőmentes volt. Az-az állapot, ami akkor volt, ha most nézzük, akkor most őserdő. Történt egy szakaszmémök váltás és utána azt mondták, hogy nekem más munkaterületre kell mennem és öntözési előadó lettem, utána vízgazdálkodási, hatósági előadó és utána árvizes ügyintéző. Ez rengeteg szépességgel illetett, ami a legnehezebb volt, ami a legtöbb időt vett igénybe az árvízi tevékenység előzményeinek a megismerése, az írotthossz szelvény ismerete, a műtárgy vizsgálatok.
