A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
11. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 3. Dr. Fázold Ádám (nyugdíjas): Emlékek Miskolc vizeinek hat évtizedes történetéből
Szinva-patak vízminősége A Szinva vízminőségének alakulását - mielőtt szakmai szempontból ismertetném - egy gyermekkori emléket írnék le. Valamikor, még az 1940-es évek előtt - mint gyerek - azért mentünk be mezítláb a Szinva-patakba, hogy megcsodáljuk a lábunk mellett rohanó tiszta vízben azt az optikai csalódást, mintha a meder alján lévő kavicsok hömpölyögtek volna tovább. Az 1950-es években már egy vöröses, sűrű olajos víz folyt Miskolc városon keresztül, melynek olajos, bűzös illata lengte körül az egész városban a patak környékét. (Az 1970-es évek közepén az UNDP/WHO program keretében egy amerikai szakember mondta „Ilyet még nem láttam, és nem hiszem el, hogy valaha tiszta lesz. Ezt visszajövök megnézni”) A Szinva-patak, mely a Bükkben eredő forrásvíz, Lillafürednél egyesül a Hámori-tavon keresztül a Garadna-patak vizével, kristálytisztán jutott el Miskolc városon keresztül a II. világháború utánig a Sajó-folyóba. A háborút követően megindult rekonstrukcióban az állam Miskolc város fejlesztésében a kohászat fejlesztését írta elő, és az ország legjelentősebb ipari városává fejlődött. Legrégebbi Vasgyár - mint Lenin Kohászati Művek, továbbiakban LKM - rekonstrukció következtében vízgazdálkodási szempontból súlyos helyzetbe került. Az 1949-ig a Hámori-tóból biztosított alapvíz már a továbbiakban nem volt elegendő. A vízigény növekedésének alakulása: 1946. év 1.100 m3/óra, 1960. év 3.000 m3/óra, 1972. év 4.000 m3/óra. A megnövekedett vízigény kielégítésére megépült a Sajó-folyónál az ipari vízkivételi mű 1951-re. A gyárban pedig 1954-ben az 1.200 m3/óra „C” telepi visszaforgató. Az ipari fejlesztésekkel egyidejűleg víztisztító berendezések nem épültek. A gyárban keletkező olaj, reve, pakura, kátrány és fenolféleségek mellett fekáliás szennyezők is az egyesített csatornahálózaton folytak le. A „C” visszaforgató telep mechanikai tisztítással lehetetlen volt a szennyezők tekintetében minőségi javulást elérni. A szennyvizek tisztítatlanul a Szinvába folytak. A Szinva vizét is felhasználták ipari vízként, mely a vízkivétel felett a Papírgyárból elfolyó vizekkel szennyeződött. Az LKM feletti Szinva-vízkivétel átlagos, vagy kis vízhozam esetében azt jelentette, hogy a mederben érkező vízmennyiséget teljes mértékben kivették, és alatta a mederben szennyezett és használt vizek folytak. A Szinva gyakorlatilag szennyvíz-elvezető vízfolyás volt, mely a Ny-K-i irányban folyt keresztül a városon, melynek vöröses, szürkés, sűrű iszapos, olajos és bűzös látványa a mai fiatalok számára elképzelhetetlen. Az LKM-ből elfolyó szennyvizekben jelentős mértékűek volt a generátorgáz gyártása során keletkező káros termékek, a fenol és kátrány. A fenol, mely a Szinvába jutott, 900 kg/nap mennyiségű volt. A fenol szennyezettség 1969-ben szűnt meg, amikor a földgáztüzelésre álltak át. Ezzel egyidejűleg a kátrány szennyezés is megszűnt. A kohógáz tisztítása során keletkező szálló por, mint vörös iszap az egyesített csatornahálózaton keresztül jutott a Szinvába.
