A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 14. Dr. Szlávik Lajos (EJF): A vizes élőhelyek megőrzése és helyreállítása (Az ökológiai és a műszaki feladatok szerves egysége)
Mit értünk vizes élőhely alatt? • A Ramsari egyezmény meghatározása: olyan területek ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező • A VKI fogalom meghatározásában nincs ilyen, bár használja szövegszerűen, védelmét előírja. • Dévai és társai szerint (2002): „... azok a természeti egységek, amelyeknek felületarányos átlagos vízmélysége - középvízállás esetén - a két métert nem haladja meg, az ennél mélyebb víztereknek pedig azok a részei, amelyeknek legalább egyharmadát makrovegetáció (hínár-és/vagy mocsári és/vagy szegély-növényzet) borítja vagy kíséri, továbbá azok a természeti egységek, ahol olyan hidromorf talajok találhatók, amelyeknek felső rétege tartósan vagy legalább hosszabb időtartamig vízzel átitatott..." Példák, esettanulmányok: • (1) Csarodai lápok • (2) Holtágak • (3) A vizes élőhelyek, a táj rehabilitációja a Hortobágyon • (4) Élőhely-rekonstrukció Gemencen • (5) A Szigetköz, mint vizes élőhely rehabilitációja • (6) A tiszai hullámterek természetvédelmi rekonstrukciója • (7) Folyami vizes élőhelyek bővítése az Alsó-Dunán • (8) A Répce-Rábca menti vizes élőhelyek helyreállítása • (9) Hallépcső a nicki duzzasztóműnél • (10) A rakamazi Nagy-morotva rehabilitációja • (11) A Cún-Szaporcai holtág revitalizációja (1) Csarodai lápok (Nyíres-tó és Bábtava) A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetben található, különleges mikrokiímájú helyek. Európa legdélibb alföldi tőzegmohás dagadó lápjai. Az utolsó eljegesedés után (posztgalaciális időszak), mások szerint az un. „Fenyő-Nyír" korban alakultak ki (ez a Kárpát-medence „láp időszaka"). A lápokra jellemző állandó vízszint ill. vízforgalom a táj vízháztartásának mesterséges és természetes átalakulásával megbomlott. Az 1980-as évek közepén a természetvédelemnek a lápok megmentése érdekében azonnal kellett gondoskodnia a vízpótlásról. 1985: HNP-FETIVIZIG együttműködés. Folyamatos vízpótlás egy kútból, amelynek vízminősége, ionkaraktere tökéletesen megfelelt a lápok „igényeinek". (2) Holtágak 237 holtág (>4 ha) 57 a Duna-völgyben, 180 a Tisza-völgyben Keletkezésük szerint: > az anyafolyóról természetes úton fűződtek le (78), > folyószabályozás (mederátvágás) révén keletkeztek (159) Elhelyezkedésük szerint: > az árvízvédelmi töltésen kívül, az ún. mentett oldalon (141) > a töltések közötti hullámtéren (86) > a nyílt ártéren (10), ebből ötöt nyári gát véd Átlagos vízfelületük nagysága összesen 6978 ha A legnagyobbak: • Tolnai Holt-Duna (234 ha) • Tunyogmatolcsi Holt-Számos (225 ha) • Szarvas - Békésszentandrási Holt-Körös (207 ha) • Fadd - Dombori Holt-Duna (180 ha) A holtágaknak, mint vizes élőhelyeknek, sajátos és kiemelkedő szerepük van a természetvédelemben, s tájformáló szerepük is figyelemreméltó 50 holtág fokozottan védendő, ún. „szentély" típusú (ebből 36 a Tisza vízrendszerében) (3) A vizes élőhelyek, a táj rehabilitációja a Hortobágyon A Hortobágy kiterjedt szikes gyepek és vízjárta élőhelyek mozaikja. Két fő tájformáló tényező: > időszakos vízborítás, > legelő jószágállomány. A program elindításának indoka: Az 1950-es, 60-as évek intenzív mezőgazdasági használata során épített műszaki létesítmények a területek komoly sérülését okozták: ■ a természetes élőhelyeket feldarabolták, ■ a csatornák, töltések megakadályozták a víz természetes felszíni mozgását. Következmények: • a gyepek feldarabolódásával, a helyi vízgyűjtők működésképtelenné váltak; • a szikes mocsarak, kisebb időszakos vízállások kiszáradtak, vízháztartásuk felborult; • mindez élőviláguk szegényedéséhez, a terület biológiai változatosságának csökkenéséhez vezetett. 2
