A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 4. Bolgovics Ágnes (Debreceni Egyetem) - Borics Gábor - Görgényi Judit (MTA): A tóméret és a fajszám közötti összefüggés bentikus és planktonikus algák esetén
A TÓMÉRET ÉS A FAJSZÁM KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS BENTIKUS ÉS PLANKTONIKUS ALGÁK ESETÉN Bolgovics Ágnes1, Borics Gábor2,Görgényi Judit3, 'Debreceni Egyetem Hidrobiológia Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 2 3MTA. ÖK, DKI, Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem tér 18/c. Kivonat: A faj szám-terület összefüggés az ökológia régóta kutatott témája. A jelenséget számos terresztris és makroszkopikus élőlény esetében tanulmányozták már, azonban mikroszkopikus szervezetek esetében ez az összefüggés kevés figyelmet kapott a biogeográfiai tanulmányokban. Munkánk célja az volt, hogy ezt a kapcsolatot feltáljuk két mikroszkopikus vízi élőlénycsoport, a bentikus kovaalgák és a fitoplankton esetén. Vizsgálatunk során 10"2-108 m2 mérettartományba eső habitatokból vettünk bevonat és fitoplankton mintákat. A diverzitás mérőszámaként a taxonszámot használtuk. A bentikus kovaalgák esetén az összefüggés lineáris függvénnyel volt leírható. Ettől eltérően a fitoplankton esetén a terület-faj szám kapcsolatot több töréspont is jellemezte. A legkisebb mérettartományban növekedést nem tapasztaltunk, majd azt követően egy fajszám emelkedés jelentkezett, ami 106 m2 mérettartományban tetőzött. Az ennél nagyobb víztereknél, nem várt módon csökkenés mutatkozott. A terület - faj szám összefüggések bentikus és planktonikus algáknál tapasztalt eltérő jellege a két élőlénycsoport ökológiai sajátságainak különbségeivel, elsősorban a fajok eltérő terület igényével magyarázható. Kulcsszavak: tóméret, faj szám, fitoplankton, kovaalga 1. Bevezetés A faj szám-terület összefüggés az ökológia régóta kutatott témája (Gleason, 1922; Cáin & Castro, 1959; Preston, 1962; McArthur & Wilson, 1967; Williamson, 1989), s egyike azon összefüggéseknek melyeket az ökológusok alapvető törvényszerűségnek tartanak. Az elmélet szerint a faj szám a terület méretével együtt nő. Az összefüggés fontos szerepet játszott a populációbiológia, közösségi ökológiai és a szigetbiogeográfiai kutatások fejlődésében (Ricklefs & Lövette, 1999; MacArthur & Wilson, 1967). Ezen kívül gyakorlati szempontból is hasznos, ugyanis napjainkban a természetvédelem egyik legfontosabb feladata a biológiai sokféleség megőrzése, melynek alapja a fajok minimális terület igényének, ill. egy adott méretű terület eltartó képességének mind pontosabb ismerete. Mindezek a faj-terület összefüggés alapján adhatók meg. A jelenséget számos élőlénycsoport esetében tanulmányozták. A közlemények nagy része azonban terresztris és makroszkopikus élőlények vizsgálatán alapszik, vízi példák igen ritkák a szakirodalomban (Smith és mtsai., 2005), s különösen igaz ez a mikroszkopikus szervezetekre. Annak ellenére, hogy a vízi környezet számos élőhelyet biztosít a különböző mikroszkopikus élőlénycsoportok számára, (bakterio-, fito-és zooplankton, fenéklakó algák, stb.) mely organizmusok jelentős szerepet töltenek be a vízi ökoszisztémákban, ezek a csoportok mégis kevés figyelmet kaptak a terület-faj szám elemzésekben. Felmerül tehát a
