A Magyar Hidrológiai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése (Gödöllő, 2013. július 3-5.)
9. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Dr. Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont ) - Terenyei Eszter (Debreceni Egyetem) - Grigorszky István (Debreceni Egyetem) - Andjelka Plenkovič-Moralj (University of Zagreb ) - Várbíró Gábor (MTA Ökológiai Kutatóközpont ) - Földi Angéla (Debreceni Egyetem) - Prof. Dr. Kiss Keve Tihamér (MTA Ökológiai Kutatóközpont ): Magyarországi és horvátországi karsztos vízfolyások kovaalga közösségének vizsgálata összefüggésben az EU VKI-val.
egyes vízfolyások egész hosszában domináns faj (Stenger-Kovács et al. 2008). Tavasszal és nyáron főként a Cocconeis placentula var. euglypta dominált, míg ősszel csak az 1 mintavételi helyen. Nyáron a 2. mintavételi helyen, míg ősszel a 2. és 3. mintavételi helyen is domináns volt az Encyonopsis minnta. Ez a faj inkább állóvizekre jellemző, pl. a Balaton és a Velencei-tó bevonatában is domináns (Ács 2007, Bolla et al. 2010). Feltételezhetően a tóból jutott a 2 mintavételi helyre a befolyó víz által és a 3 mintavételi hely földrajzi közelsége illetve az őszi —valószínűleg kedvezőbb— körülmények tették lehetővé a dominancia kialakulását. A Szikla-forrásban (12. ábra) mindhárom évszakban jelen volt az Plcmothidium lanceolatum, az Amphora inariensis Krammer (AINA), a Gomphonema micropus Kütz. var. micropus (GMIC), a Gomphonema supertergestinum és a Meridion circulare var. circulare. Tavasszal és ősszel Achnanthidium atomits dominancia (relatív abundancia nagyobb mint 5%), míg nyáron a Planothidium lanceolatum (38,52 %) dominancia jellemezte a helyet. A Sziklaforrásban tömegesen megjelenő Planothidium lanceolatum és a minden évszakban kis mennyiségben jelen lévő Meridion circulare a Horogi-sédben és a Pécsely-patakban csak a forrásnál voltak jellemzők (Stenger-Kovács et al. 2008). Ács et al. (2004) a Kemence-patak felső, szinte érintetlen szakaszán ugyancsak dominánsnak találta, mely a faj jó ökológiai állapotot jelző mivoltára utal a hegy és dombvidéki patakok esetében. Az Eger-patak (14. ábra) két mintavételi helyén tavasszal és ősszel is jelen volt a Planothidium lanceolatum, az Amphora inariensis, a Navicula cryptotenella Lange-Bert. (NCTE) és a Navicula lanceolata (Ágh.) Ehr. (NLAN). Utóbbi faj tavaszi erőteljesebb dominanciája egyértelműen a faj hidegtűrésével hozható összefüggésbe sokkal inkább, mint a vízminőséggel (Ács et al. 2012). Ősszel mindkét helyen a Cocconeis placentula var. euglypta dominált. A Navicula cryptotenella jellemezte a Lovosi-sédet is (Stenger-Kovács et al. 2008), mely jól tűri a nagyobb tápanyag tartalmat is. Ugyancsak domináns fajok voltak az Eger-patakban a Gomphonema olivaceum (Horn.) Bréb. (GOLI) és a Rhoicosphenia abbreviata (Ágh.) Lange-Bert. (RABB), melyek több patakban is csak a forrástól távol voltak tömegesek (Stenger-Kovács et al. 2008). ÉVSZAKONKÉNTI VÁLTOZÁSOK Tavasszal a Tárkányi-patak jól elkülöníthető volt a Cocconeis placentula var. euglypta, míg az Eger-patak a Navicula lanceolata és a Gomphonema olivaceum nagy mennyisége miatt. A 14
