A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Szabó János Adolf (HYDROInform Bt.) - Lucza Zoltán (FETIVIZIG) - Tóth Zoltán (ELCOM) - Futaki Károly (FUTAKI TANÁCSADÓ Bt.): Rendszerterv: Közös, magyar és ukrán Felső-Tiszai Integrált árvízvédelmi előrejelző rendszer térinformatikai alapú modellrendszer alkalmazásával
A hardvermodulok tesztelése nem a Vállalkozó, de nem is a Megrendelő feladata. Napjainkra az informatikai rendszerek hardvereit erre specializált cégek szakértői végzik a megadott/elvárt specifikációk alapján. 3.2 Rendszerszintű modulok együttműködési tesztje A szóban forgó teszt a „V” modellünk - alulról indulva a - második szintjének sikerességét hivatott verifikálni (lásd 2. ábra). Együttműködési teszt kapcsán alapvetően szoftvermodulok, valamint szoftver és hardvermodulok együttműködéséről beszélünk. A szoftvermodulok együttműködési tesztje elveiben is és gyakorlatilag is a 3.1 szakasz 1. és 2. pontjai alatt vázolt módon történik. A különbség mégis abban van, hogy jelen esetben kész modulok együttműködése a cél, ami jóval bonyolultabb is lehet, valamint hogy ezt a tesztet meg kell előzze a rendszer interfészfájljainak és adatbázisainak a koherencia-elemzése. Ez utóbbi nélkül lehetetlen az együttműködési teszt kivitelezése, mert az egyes programmodulokat éppen ezek kötik össze. A szoftver és hardvermodulok együttműködési tesztje abból fog állni, hogy a kész, tesztelt programmodulokat feltelepítjük a tervezett hardverre, és ott megismételjük a fenti szoftvermodulok együttműködési tesztjét. Megjegyezzük, hogy a fenti mindkét teszt a Vállalkozó dolga, felelőssége, ugyanakkor az együttműködés sikertelensége esetén a teendők és kötelezettségek annak megfelelően megosztottak, hogy a szoftvermodulok hibás működéséért a Vállalkozó, míg a hardvermodulok esetében a Megrendelő felel. 3.3 Rendszer-együttműködési teszt A rendszerfejlesztés „V” modelljének - alulról indulva a - harmadik szintjének sikeres megvalósítását kell verifikálni (lásd 2. ábra). A rendszer-együttműködési teszt során igazolnunk kell a rendszerkomponensek architekturális együttműködésének eredményességét. Ezalatt azt kell értenünk, hogy olyan tesztelési procedúrát kell megvalósítanunk, melynek keretében igazolható, hogy a rendszer minden komponense pontosan úgy működik és azt csinálja, ahogyan azt a rendszerkomponensek architekturális tervében megterveztük. Ebből következik, hogy a teszt eredményességéhez elégséges szintetikus rendszerbemeneti adatok és működési környezet előállítása, hiszen itt a kérdés még csak a fejlesztett rendszer együttműködése. Ugyanakkor ne feledjük, hogy ezen a szinten már az egyes rendszerszintű modulok tesztelésén túl vagyunk, ezért itt arra nem kell időt fordítanunk. A teszt gyakorlatilag abból fog állni, hogy a már komponensenként működő rendszert beágyazzuk egy szintetikusan összeállított, de az eredetivel mindenben azonos környezetbe, és működtetjük a rendszert. A tesztet akkor fogjuk sikeresnek tekinteni, ha a szintetikus környezetben a rendszerünk minden ponton a tervezettekkel azonosan működik. Vagyis ha:- a feladatvezérlő automata minden tekintetben ellátja a „karmesteri” funkcióját,- a feladatvezérlő alá rendelt programmodulok együttműködése az interfészfájlokkal és a rendszer adatbázisával a tervezetteknek megfelelő,- az időkritikus feladatmenedzsment hibátlan. A fenti teszt a Vállalkozó dolga, kötelessége, felelőssége, és az esetleges hibák kijavításának minden következménye is őket terheli. 27
