A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
6. szekció: Vízépítés - Rácz Tibor - Bana Zsolt - Székely Árpád - Dr. Szilágyi Mihály (Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.): Csapadékmérő hálózat fejlesztése Budapesten
3. A csapadékintenzitás mérés eddigi eredményei A mérőhálózat kialakítása során az adatok begyűjtése, tekintettel a rendszer próbaüzemi jellegére, a 2011. év első feléig nem lehetett folyamatos. A műszerek fejlesztésre való időszakos bevonása, vagy a lemerült akkumulátorok, avagy egyéb meghibásodás miatt az egyes mérőhelyeken „lukak” adódtak az adatsorokban. A mérés sem egyszerre indult minden mérőhelyen, továbbá egyes helyeket fel kellett adni a mérőhely tulajdonosának kérésére. A számos műszaki nehézség ellenére 2012 márciusának végére így is 98526 csapadékadatot rögzítettünk. Billenőkanalas mérőinkkel egy perces időlépcsővel tudjuk a csapadékmennyiséget mérni. Ez megfelelően alacsony mintavételi frekvencia. A kevésbé intenzív esők esetében a billenőkanál telítődése általában ennél hosszabb időt vesz igénybe (kezdetben 0,48, majd 0,2 mm csapadék összegyülekezésének időtartama), így a beérkezett és rögzített adatokon egy 10 perces mozgóátlagot képező „simító-szűrő” algoritmust futtatunk, így percenkénti felbontású, simított adatsorhoz jutunk. Az egyes mérőhelyeken tetszőleges időpontokban lekérdezhető az aktuális csapadékesemény tízperces mozgóátlaggal simított intenzitásgörbéje (2-3. ábrák). Kérdés azonban, hogy mit tekintünk önálló csapadékeseménynek? Mekkora időnek kell eltelnie két billenés között, amely alapján kimondhatjuk, különálló csapadékeseményekről kell beszélnünk? Amennyiben a csapadékesemények minden típusát vizsgáljuk, egyértelműen nehezen válaszolható meg ez a kérdés. A kisintenzitású áztató esők hosszú órákon át képesek úgy kihullatni csapadékukat, hogy a billenések között húsz-negyven perces szüneteket találunk. Előfordulhat ugyanakkor olyan helyzet is, hogy rövid záporok követik egymást tízharminc perces követési időkkel. A két jelenség hasonló nyomot hagy a csapadékmérő által rögzített adatsoron. Ahhoz, hogy csapadékeseményeket külön is vizsgálhassunk, nem marad más, mint az önkényes, szubjektív felosztás (Dr. Csoma, Dr. Szigyártó, 1975). Kezdetben 10 percnyi „száraz”, vagyis billenésmentes időtartamot választottunk kritériumnak, amelynél rövidebb csapadékszünetek még az azokat határoló „nedves” időszakokkal együtt egy csapadékeseményt alkotónak tekintettünk. Ezzel a módszerrel valószínűtlenül nagyszámú csapadékeseményt detektáltunk a mérési időszakban. A szakirodalom alapján jó megoldás lehet, ha egy csapadékeseménynek tekintünk két összefüggően nedves periódust, amennyiben a köztes száraz periódus hossza nem több t0- = l óránál, vagy ha a száraz periódus hossza rövidebb, mint az azt határoló valamelyik nedves periódus hossza. Ha viszont a száraz periódus hossza nagyobb t0+ = 6 óránál, akkor mindenképpen különálló csapadékeseményekről van szó (Langousis et al., 2006). Ezt a szabályt alkalmazva reálisabb eredményre jutottunk, azonban így is sok „egybillenéses” eseményt kaptunk. Ezek az esetek adódhatnak a mérőműszer ismeretlen eredetű jeleitől, szélhatástól, stb. Az általunk elsősorban vizsgálni kívánt esetekben viszont a rövidebb, nagyobb intenzitású lokális záporok és a hosszú órákig tartó ciklonális csendesebb esők is kellő pontossággal beazonosíthatók (23. ábrák). 4
