A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Lovas Attila - Fazekas Helga (KÖTIVIZIG): Árvízvédelmi szakaszok kockázatértékelése
A matematikai-statikai módszereken túl a számítási metodika figyelembe veszi a gyakorlati, kevésbé egzakt tényezőket is. A legnagyobb védekezési munka, amelyet az adott árvízvédelmi rendszer mentén ki lehet fejteni, a védvonal elhelyezkedésétől, megközelíthetőségétől véderők felvonultatásának sebességétől, gépek-eszközök rendelkezésre állásától, árhullám jellegétől és sok egyéb tényezőtől függ. A tényezők figyelembe vétele a kockázatelemzés folyamatában a team-munkában valósul meg. A védelmi szervezet egyes területeit képviselői (védelmi szakasz irányítók, szakági osztályok képviselői, stb.) szakmai tapasztalatukban hordozzák azokat az információkat, amelyek alapján az elemzés és a minősítés valóságközeli lesz. A kockázati tűréshatár a vezetőség által kijelölt olyan határértékeket fog jelenteni, amelyek egyértelműen meghatározzák a szervezet minden dolgozója számára, hogy maximálisan mekkora mértékű kockázatot vállalhatnak a szervezet egyes tevékenységei kapcsán. A kockázatelemzés következő lépéseként a felmért, majd kiértékelt kockázatok tulajdonképpen a kockázatok tényleges kezelésének előkészítését jelentették. Ezekre alapozva kerül sor azokra a konkrét lépésekre, válaszreakciókra, amelyek célja, hogy csökkentsék, illetve megszüntessék a fenyegetést jelentő kockázatokat, vagy éppen kihasználják a kínálkozó lehetőségeket. Bármely, a szervezet által végrehajtott ilyen irányú intézkedés tulajdonképpen a belső kontroll részét képezi. A négy alapvető kockázatkezelési stratégia az alábbi lehet: • A KOCKÁZAT ELVISELÉSE A kockázatok viselése során a napi működése során minden beavatkozás nélkül automatikusan kezelik a szervezeti egységek a felmerülő kockázatot, ezért nincs szükség külön beavatkozásra. • A KOCKÁZAT KEZELÉSE A legtöbb esetében nem szüntethetők meg és nem háríthatók át a kockázatot. A kockázat csökkentése általánosan a belső kontrollrendszer célja és feladata. A kockázat csökkentése azt jelenti, hogy a kockázatkezelési mátrixban jobbról balra toljuk el az adott kockázati pont elhelyezkedését. Tehát a bekövetkezésének valószínűségét csökkentjük, miközben a bekövetkezéskor elért hatás nagysága nem változik. • A KOCKÁZAT ÁTADÁSA Ebben az esetben a kockázat bekövetkezésének valószínűsége nem csökken, hatása nem változik, azonban a kockázatviselő személye módosul. • A KOCKÁZATOS TEVÉKENYSÉG BEFEJEZÉSE Egyes kockázatok nem csökkenthetők elfogadható szintre, csak megszüntethetők az adott tevékenység megszüntetésével. A kockázatok kezelésének módjai Jelenlegi gyakorlat szerint az árvízvédelmi kockázatkezelés ösztönösen működik. Egy intézményen, szervezeten belül minden szervezeti egység vezetője a kockázat kezelője is, aki elvégzi a kockázatkezelés feladatát. Egyes szervezetek minden tevékenységüket felölelő kockázatkezelési szabályzattal rendelkeznek, a vízügyi ágazatban meg „csak működik”. Hogy is van ez? - Kezeljük a kockázatokat, vannak hozzá eszközeink, csak nem tudjuk, hogy az valójában az! Egy szervezet vezetésének feladata az, hogy a kockázatokra, amelyek lényegi befolyással lehetnek a szervezet célkitűzéseire, és minimálisra csökkentse az ezt veszélyeztető tényezők bekövetkeztének esélyét, lehetséges hatását. Ezt a kockázatkezeléssel érheti el a szervezet, amely tömören magában 9
