A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
5. szekció: Csatornázás, szennyvízelvezetés és -tisztítás - Kassai Zsófia (Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.): Anoxikus szelektor zóna működése az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepen
aerob medencéből álló, kaszkád rendszer található, ahol a baktériumok fel tudják dolgozni azt a tápanyagot, amit az anaerob reaktorban felvettek. Anoxikus szelektor hatása: Az elő-denitrifikációs rendszerekben a denitrifikáció során, elegendő nitrát jelenlétében a szennyvízben található könnyen lebontható tápanyag jelentős része lebomlik. Emiatt a levegőztető medencében a fonalas mikroorganizmusok számára már nem jut elegendő tápanyag, így nem tudnak elszaporodni. Ezen túl a pehelyképzők számára szelekciós előnyt jelent, ha az aerob medence több térből áll, és elég idő van arra, hogy a korábban felvett tápanyagokat a baktériumok feldolgozzák. Aerob szelektor hatása: Amennyiben a recirkulációs iszapot a visszavezetés előtt egy aerob medencébe vezetik, ott az adszorbeálódott tápanyag lebontódik, és az eleveniszap regenerálódik. Ennek köszönhetően az iszap bioszorpciós kapacitása megnő, a pehelyképző baktériumok életfeltételei javulnak, a fonalas mikroorganizmusok szaporodása pedig csökken. A szelektorok kontaktzónájában a terhelési érték általában 2 - 4 kgBOI5/kgiszap,d között változik, mivel az ilyen nagy terhelések nem kedveznek a fonalasok szaporodásának. A szelektorokat és az őket követő levegőztető medencéket célszerű kaszkádszerűen kiépíteni, mivel ez a kialakítás közelíti a cső-reaktorban lejátszódó reakciót. Itt a cső hossza mentén a tisztított szennyvíz koncentrációja és a reakciósebesség is változik úgy, hogy a belépéskor a legnagyobb, majd a cső hossza mentén fokozatosan csökken, de a reaktor bármelyik kijelölt, fix pontjában ezen paraméterek értékei állandóak. Ezek a koncentráció viszonyok kedveznek a baktériumszelekciónak, és így a fonalas szervezetek visszaszorulnak. Az ajánlott hossz/szélesség arány a medencéknél 20:1, mivel ilyenkor a keresztirányú elkeveredés kisebb (Öllős, 1994). Tápanyag-eltávolítási fokozat kiépítése az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepen Az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepen a GEF projekt keretében kiépült a tápanyag- eltávolítási fokozat. A meglévő biológiai vonal kiegészítésre került egy új biológiai tisztító sorral. Így meglévő levegőztető medencék átalakításával és az új műtárgyak építésével, egy elő-dentrifikációval kombinált szakaszos denitrifikációs rendszer került kiépítésre a szennyvíztisztító telepen. Az egy éves próbaüzem 2011 márciusában lezárult. A telep kapacitása 200 000 m3/d. A tisztítás folyamatábráját az 1. melléklet mutatja. Az Újpestről és a Pók utcai Átemelő Telepről érkező szennyvíz csavarszivattyúk segítségével kerül a fogadó aknába. Az elő- mechanikai tisztítás 4 db, 15 mm pálcaközű gépi rácsból és 6 db levegőztetett, kombinált homok- és zsírfogó műtárgyból áll. A rácsszemét és a homok fertőtlenítése nátrium- hypoklorit adagolással történik. A homokfogó után a szennyvíz továbbfolyik a SEDIPACK típusú lamellás előülepítőbe, mely előtt 3 db 10 mm pálcaközű gépi rács található. Az előülepítő előtt elkeverik az Angyalföldi Átemelő Telepről érkező szennyvízzel. A telepen vegyszeres foszforeltávolítás történik, a vas(III)-klorid adagolási pontja az előülepítő után, az eleveniszapos medencék előtt van. Az átalakítások következtében az előülepített szennyvíz két részre oszlik. A teljes belépő vízmennyiség 54,2%-a a régi biológiai üzemre, az „A” vonalra, a maradék 45,8%-a pedig az új biológiai üzemrész, a „B” vonal elosztókamrájába jut. Az előülepített szennyvíz mindkét ágon egy-egy hidraulikus osztóműtárgyba jut, ahol elkeveredik az adott üzemrész recirkulációs iszapjával. Az eleveniszapos medencékből a szennyvíz és iszap keveréke mindkét ágon hosszanti elfolyású utóülepítőkbe jut. A két tisztító ág utóülepítőiből a tisztított víz perforált csöveken keresztül kerül a klórozó csatornába, majd a végaknán keresztül a Dunába. 5
