A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
1. szekció: A vízkárelhárítási szakterület időszerű feladatai - Lovas Attila - Fazekas Helga (KÖTIVIZIG): Árvízvédelmi szakaszok kockázatértékelése
• gyakorisága - Viszonylag egyszerű módon a rendelkezésre álló vízállás idősorokból meghatározható, az évenként védekezésben töltött napok száma (10 vagy 15 éves adatsort vizsgálva) • LNV és MÁSZ különbsége - A 2000-es évek árvizei megmutatták, hogy a MÁSZ. mint „elméleti” vízszint nem elméleti tovább, például a Tisza folyó jelentős szakaszán az LNV meghaladta a MÁSZ-t, Szolnoknál például 80 cm-rel. Erőforrás: • A védekezések sikerességének kulcsa a megfelelő szintű helyi szervezés és irányítás. Az idő, mint „ellenség” csak gyors és határozott döntésekkel győzhető le, melyhez viszont elengedhetetlen a terület és a védvonalszakasz alapos ismerete. Ennek kimutatására a humán erőforrás „milyenségét” célzó mutató a szakaszvédelem-vezető helyi tapasztalatát és a helyszínen lévő állandó személyzet (őr, gépész, stb.) létszámát veszi számba. Dinamikus adatok már a védekezés alatti viselkedésre, tevékenységekre, a naponta változó adatokra épül, könnyen rendelkezésre álló adatok vizsgálatát végeztük el. Árvízvédelmi töltések védőképességének megállapítására 1968-ban Dr. Bogárdi István és Máthé Zoltán tanulmánya adott kellő kiindulási alapot. Legfontosabb talán az, hogy a védvonalak védőképességét az árvízi terhelés összes hatásának figyelembe vételével kell jellemezni. A matematikai-statisztikai módszereken alapuló vizsgálatban az árvízi rendszer - azaz egy zárt öblözetet védő töltések, gátak és műtárgyak összessége - védőképessége az a legnagyobb vízszint, amelyet maximális védekezés mellett a rendszer minden pontja meghibásodás nélkül valószínűleg elbír. Azaz negatív hatásnak a töltésszakadást tekinti, az árhullám csúcsvízhozama és magassága egyértelműen nem határozza meg a fellépő kárt, a töltésszakadás bekövetkezhet alacsonyabb szinten, nagyobb tartóssággal is, vagy egyéb jelenségekből. Ezt sorra szedve alkalmaztuk a védvonalak terhelés alatti kockázatelemzésénél és az alábbi kockázati elemeket vizsgáltuk: Jellemzők: • érvényben lévő fokozat - jellemzően a vízálláshoz kötött, különösen indokolt esetben eltérő is lehet, mindenképpen a védekezési intenzitásra ad utalást. • Egyidejűleg fokozatban lévő szakaszok - a védelmi szervezet hadrafoghatósága és pszichikai terhelése meghatározó a problémák megítélésében és döntési helyzetekben. • az elrendeléstől eltelt idő - a védelmi rendszer fizikai egységeire és a védekező szervezet emberi tényezőire is hatással van. • Hazai viszonyok között töltésszakadást általában az alábbi 4 jelenség okozhat, a hosszmenti, vonalas jellegű jelenségek a védelmi szakasz hosszának függvényében összehasonlíthatók • töltésmeghágás - legegyszerűbben a nyúlgátépítéssel jellemezhető. • buzgár kialakulása • töltésátázás, megcsúszás, - szivárgás • hullámverés. Erőforrások: • beépítéshez felhasznált zsák, • beépítéshez felhasznált homok/föld, • irányító (műszaki) • fizikai 4
