A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
3. szekció: Felszín alatti vizek - Dr. Scheuer Gyula: A dél-bükki Kács-Sály-i hűvös és langyos karsztforrások nyomelemei
°C-al. Ettől keletre a völgy alluviumán fakad a meleg forrás 20 °C-al, míg a leghidegebbek ezektől északra a völgyfőben törnek fel 15 °C-al. Ezek a forrásonkénti eltérő hőmérsékletek rendszer dinamikailag úgy értelmezhetők, hogy a térség legmélyebb pontján Kácsnál alakultak ki olyan feltételek, amelyek a Bükk-hegységi karsztvízrendszert és a bükkaljai hévízrendszert együttesen csapolják meg. Ezért a 15°C- os források a bükki karsztrendszer vízkörforgalmán belül legnagyobb részt az áramlási pályák dinamikus karsztvízkészletéből kapják utánpótolódásukat. A meleg vízforrások pedig már a bükkaljai hévízrendszer dinamikus készletével és meleg vizet szállító áramlási pályákkal állnak kapcsolatban. A Sályi Vízfő vize közvetlenül a Szépvölgyi Mészkő karsztos járataiból és töredezett szakaszaiból áramlik a felszínre 15 °C-os vízhőmérséklettel. A sályi forrás főleg a bükki karsztvízrendszert csapolja meg, de kisebb mértékben a bükkaljai hévízrendszer dinamikus készletéből is kap utánpótlódást. Ezzel magyarázható a karsztvíznél magasabb hőmérséklete. A térség tektonikájával kapcsolatban az irodalom szerint (Schmidt E. R. et al. 1962) vízföldtani szempontból az északnyugat-délkeleti irányú nyitott lazulásos törések a legjelentősebbek, mert ezek mentén kialakult áramlási pályák a fő karsztvíz és karsztos hévíz szállítók. Megjegyzem, hogy a két forráscsoport kilépése ilyen irányú völgyekhez kapcsolódnak. 4. A makro és nyomelemvizsgálati eredmények és kiértékelésük A tárgyalt forrásokból négy helyen történt vízmintavétel és készült vizsgálat. A kácsi forrásterületen figyelembe véve a hőmérsékleti adottságokat három forrásból, így a Tükörforrásból (térképszám 1), a meleg vízkilépésből (térkép szám 2), továbbá hideg vízből (térkép szám 3). Sálynál pedig egy mintavétel történt. A vízmintákat 2010-2011 években vették. A vízvegyészeti vizsgálatok az alábbi eredményeket szolgáltatták. 4.1 Makroelem vizsgálatok A kácsi melegvizekkel kapcsolatban Papp Sz. (1957) közölt már 1955-ben készült vizsgálati eredményeket részben a Tükör részben pedig a meleg forrásra vonatkozóan. E vizsgálatok alapján sorolta ezeket az egyszerű kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos szubtermális vizek csoportjába. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) 1964-1965 években rendszeresen szintén analizálta a kácsi forrásokat, amely kiterjedt még a sályi forrásra is. Ezeknek a vizsgálatoknak eredményeit közölték a Hidrológiai Tájékoztatóban (Almássy B.- Scheuer Gy. 1967). A különböző időpontokban végzett vizsgálatok adatait összehasonlítva a közelmúltban végzett vizsgálatokkal (2010-2011) megállapítható, hogy a vízhozam változások okozta kisebb ingadozó eltéréseket figyelembe véve lényegi különbségek nem tapasztalhatók a korábbi és a 2010-2011-es vizsgálati eredmények között. A legújabb vizsgálati eredményeket az 1. táblázatban közölöm, amelyben összehasonlítás érdekében csatolom még a hasonló hőmérsékletű egri, békásmegyeri és a tatai Fényes-források egyik tavának szintén 2010-ben történt vizsgálati eredményeit. 3
