A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Varga György (VÍZ-SZK Mérnökszakértői Kft.): Vízügyi fogalmak és meghatározásuk. I. Vízierő-hasznosítás
VÍZÜGYI FOGALMAK ÉS MEGHATÁROZÁSUK I. Vízerő-hasznosítás DR. VARGA GYÖRGY VÍZ-SZK Mérnökszakértői Kft. 1. ÖSSZEFOGLALÓ A vízügyi fogalmak és meghatározások terén 1989-ig különösebb probléma nem volt. A vízügyi ágazati műszaki szabályozási kiadványokban levők az igényeket kielégítették. Ezt követően a jogszabályokban elszaporodtak az önálló, hivatkozások nélküli meghatározások. Legtöbb jogszabály szerkesztése során önállóságra rendezkedtek be. Az illetékes (változó) vízügyi főhatóságoknál eredmény nélkül kezdeményeztem a „rendcsinálást”. Jelen dolgozatban lévő meghatározások csak „ízelítőként” szerepelnek, minták. Nekem ez volt legkönnyebb. Más szakterületnél, szakágazatnál sok az egymásnak ellentmondó jogszabály, szabványkiadvány. Ezért a sorozat folytatása csak szervezett, szerződéses munkaként lenne folytatható. 2. ELŐZMÉNYEK A „terminológia” és „fogalmak” helyett a Magyar Szabványügyi Testület (MSZH) gyakorlatának megfelelően a „fogalmak és meghatározásuk” elnevezést célszerű használni. Pl. fogalom a „vízturbina”, a meghatározása pedig /1/ szerint olyan gép, mely az áramló víz mozgási - és nyomásenergiáját forgómechanikai energiává alakítja át. A vízügyi ágazati műszaki szabályozást a VIZITERV- en belül 1970-től megszervezve, a fogalmak terén kb. 1989-ig nem volt különösebb probléma. Az ágazati kiadványokban (MSZ-10, MI-10, ME-10, VMS és VÜM) található fogalmak és meghatározásuk az igényeket kielégítették. Készültek ugyan MSZ KGST szabványok, azonban ezeket a gyakorlatban ritkán használták. Ennek az volt az oka, hogy a szabvány-sorozat a szovjet GOSZT szabványokon alapult, csehszlovák (Prága) szerkesztésben. Minden vízgazdálkodási KGST szabványosítási tárgyaláson részt vettem, de nem sikerült a kis országoknak megfelelő meghatározásokat elérni. Később a főhatóság kidolgoztatott vízügyi „szótár” sorozatot, amely szerintem tévedés volt, nem terjedt el a gyakorlatban. A jogszabályokban folyamatosan elszaporodtak a fogalmak és meghatározásuk, annyira, hogy már szinte minden jogszabálynak sajátja van. A helyzet szinte átláthatatlan, amely az alapvető mulasztás és kényelmesség miatt következett be. Hiba az is, hogy nem készült el egy vízgazdálkodási szabványsorozat (MSZ). Kényelem az, hogy a jogszabályok szerkesztésekor nem keresgéltek és hivatkoztak, hanem „legyártották” a sajátjukat. Viszont így a jogszabály kerek, önállóan használható. 1994. óta többször fordultam az éppen akkor létező vízügyi főhatósághoz, a kérdés rendezése érdekében. Legutóbb a KvVM főosztályvezetője levélben az ügy támogatását ígérte. Miután a főhatóság és a vezető is megváltozott, a kérdés rendezését tovább nem szorgalmaztam.
