A Magyar Hidrológiai Társaság XXX. Országos Vándorgyűlése (Kaposvár, 2012. július 4-6.)
2. szekció: Területi vízgazdálkodás - Dr. Váradi József: Mezőgazdasági vízgazdálkodás lehetőségei
Ennek kapcsán kell említést tenni az úgynevezett „Minimum törvényről”, ami szakmai körökben közismert fogalom, mégis mintha elfelejteni akarnánk. A minimum törvény így hangzik: a termés nagyságát a tápláló elemek közül a minimumban lévő elem mennyisége szabja meg, vagyis öntözni ott célszerű, ahol a főbb termelési tényezők már optimumban vannak. Az öntözés fejlesztési lehetőségeinek és jövedelmezőségének vizsgálata szempontjábóljelentős mérlegelendő adottság, hogy a nagy öntöző rendszereket vízzel ellátni képes főcsatornák olyan helyen épültek, ahol a termelés talajadottságai nem a legkedvezőbbek. Ennek oka az, hogy a korábbi öntözésfejlesztési logika az volt, hogy a rossz talaj adottságokat öntözéssel kell kompenzálni. Ezt a problémát hordozza pld a Keleti főcsatorna. Ebbe a probléma körbe tartozik a duzzasztás, a magas vezetésű rendszerek fenntartásának és fejlesztésének felülvizsgálata. Köztudott ugyanis, hogy az öntözés költségeinek legjelentősebb tétele a másodlagos energia szükséglet és a berendezések beszerzése, üzemeltetése, raktározása, ha drága, ezért drága az öntözés. Mind ettől ugyanakkor meg lehet szabadulni, ha az úgynevezett felületi (árasztásos, csörgedeztető, sávos, barázdás) öntözési módok valamelyikét választjuk. Ennek feltétele persze az, hogy ismerjük ezeknek az öntözési módszereknek a technikáját, és persze a csatorna magas vezetésű legyen a vízbázistól a vízkijuttatásig. Ennek kapcsán érdemes azt is felülvizsgálni, hogy egy ilyen magas vezetésű rendszer üzemeltetési költségei hogyan alakulnak az azt működtető vízügyi igazgatóságok esetében. Szabad e, az állami feladatokat ellátó igazgatóságokat egyéb bevételi forrás megszerzésében érdekeltté tenni, ami a víz árában megjelenik, vagy államilag kell, mint alapfeladatot finanszírozni ezt a tevékenységét. Ebben az egyébként is nehéz kérdésben, most, hogy a nagy vízszétosztó rendszerek üzemeltetése és az öntözés menedzselése, vagyis e két tevékenység két tárcához tartozik, még kevesebb esélyt látok a teherviselés tekintetében racionális megegyezésre. Az öntözést azonban nem csak a minimum törvény érvényesülési feltételeinek megléte indokolhatja, hanem beszélünk közvetlen és közvetett öntözési hatásokról is. Közvetlen hatások: többlettermés, biztonság, minőség, terület megtakarítás. Közvetett hatások: trágya és gyomirtó-szerek hasznosulása, másodvetés, ültetvénytelepítés hatékonyabb, aktívabb talajélet. Ennek megfelelően megkülönböztetünk különböző öntözési típusokat, úgymint: Tározó öntözés, Vízpótló öntözés, Tápláló öntözés, Kelesztő öntözés, Trágyázó öntözés, Frissítő öntözés, Fagyvédelmi öntözés, Talajjavító öntözés Napjainkban Magyarországon mégis csak kb. 100 ezer hektárt öntöznek, ami az 1991ben öntözött 366 ezer hektárról, szinte függetlenül az időjárási eseményektől folyamatosan csökkent a mai értékre. Az öntözés visszaesésének, tehát nem időjárási okai vannak, hanem egyrészt a minimum törvény érvényesülésének figyelmen kívül hagyása, másrészt az a fő oka, hogy az öntözés költségeit nem lehet érvényesíteni a megtermelt termények árában. Erre az anomáliára már a CIGR Magyar Nemzeti Bizottsága 1982-ben felhívta a figyelmet, és már akkor leszögezte, hogy nem nyersanyagot, hanem feldolgozott terméket kell a piacra dobni, vagyis a termelés, feldolgozás, értékesítés egész vertikumát meg kell teremteni. Nekünk vízügyi szakembereknek érthetetlen, hogy e tekintetben miért nem történt előrelépés, sőt mintha visszalépés történt volna (konzervipar, cukor ipar, húsipar, stb). Ráadásul a korábbi nagyüzemi gazdálkodáshoz igazított öntöző rendszerek a kisgazdaságok igényinek nem feletek meg. A gazdaságosan öntözhető birtokméretek nem maradtak egy tagban, Illetve a hazai mezőgazdasági kultúrában elsősorban aszálykár elhárítás céljából kívánnak öntözni, s nem az intenzív öntözéses gazdálkodás feltételei szerint. Az öntözési költségek döntő része (70-90 %-a) a táblán belül keletkezik, hiszen a víznek a növényhez juttatása csak jelentős energia bevitel révén lehetséges, a költségek csökkentését mégis az e tételekhez képest elenyésző szolgáltatási díj elengedésében keresik. Az öntözés szempontjából lényeges növények (szántóföldi zöldség, cukorrépa) a feldolgozó kapacitás megszűnése miatt került ki az öntözési kultúrából, csökkentve az öntözött területet. Az 6
